A dödölle elkészítésével mindenképpen meg szerettem volna várni az élettani jellegű téli mackósodást és hogy megint tisztességes covid bellym legyen, mert így legalább már mindegy. És mikor, ha nem egy ilyen minden mindegy állapotban egyen az ember egy adag zsírban pirított hagymás krumplinudli-szerűséget, nem igaz?

Dödöllét mindenfelé és régóta esznek, és bár nem mindenütt ugyanúgy készítik és neve is sokféle, vannak közös pontok: főtt krumpli, liszt és zsír, amiben a kisebb-nagyobb galuskaformákat át kell forgatni, vagy azzal locsolva sütőben megsütni. Hogy melyik a legautentikusabb elkészítési mód, abban nem én vagyok az illetékes, a gyerekdalból pedig sajnos nem sok derült ki. Mindössze annyi, hogy ha éneklünk, akkor - ki tudja, miért - lusta-bumfordi módon dödölének kell mondani, egy ellel. Bosszantó, nem?

Viszont a dalról legalább eszembe jut, milyen nagy erővel hatott rám, amikor megtudtam, hogy a népdalok nagyon többsége egyáltalán nem bokrétákról, meg pünkösdi rózsákról, meg zöld ágakról szól: ez csak a fedősztori! A valóságban legtöbbször szexről, illetve ahhoz kapcsolódóan mindenféle disznóságokról van bennük szó. A már majdnem elfeledett tudást pár éve Az irodalom visszavág elevenítette fel, vicces volt látni, hogy az azt olvasó gyerekeknek is micsoda derültséget okozott az információ. Azóta viszont az a baj, hogy a legártatlanabb dalok mögé is valami malacságot képzelek és valljuk be, megfelelő mentális állapotban (például amiben a fiúk ötödikes és nyolcadikos koruk között vannak) bármire rá lehet fogni, hogy kétértelmű. Még a legártatlanabbakra is. Elég elnyújtva ejteni egy-egy szót, köhécselni, vagy épp kacsintani. Éliás, Tóbiás egy tál dödöle, ettél belőle...khömkhöm. Kertbe mentek a tyúkok hümhümm, mind megették a magot. Ugye, milyen pajzán?

Visszatérve a dödölléhez: igazi olcsón finomat klasszikus, amihez ráadásul nem feltétlen kell patikamérleg: az amennyit felvesz például teljesen jó megközelítés, amikor a liszt adagolásánál tartunk. És mennyire klassz, hogy egy otthoni munkanap közepén 20 perc alatt lehet igazi finomságot csinálni, egy személyre egy megtermett krumpli, némi liszt és zsír segítségével?

Hozzávalók két főre: 

25-30 deka krumpli (2-3 termetes szem)

10-15 deka liszt

só

szerecsendió (elhagyható)

1 evőkanál zsír

Elkészítés:

A krumplikat meghámozom és apró kockákra vágom. Egy lábasban annyi vízzel, hogy épp csak ellepje, felteszem főni, alaposan meg is sózom: ez az adag egy púpos teáskanál sót simán fel tud venni. Ha puhára főtt a krumpli, nem öntöm le róla a vizet, csak lejjebb veszem a lángot, a lábasban krumplinyomóval összetöröm a krumplit, adok hozzá egy csipet szerecsendiót és lassan hozzákeverem a lisztet is. Nagyon hamar nehezen keverhető, inkább tésztaszerű masszát kapok, amit az alacsony lángon tartva melegítek és folyamatosan próbálok keverni. Nem könnyű, mert tényleg nagyon sűrű massza lesz belőle, de nem is a tükörsima állag a cél, csak hogy a hozzáadott lisztet felvegye. Ha összeállt és már nem bírok vele, félrehúzom a tűzről. Egy serpenyőben zsírt olvasztok, közben a masszából a nudlinál nagyobb akármiket formázok, majd a serpenyőben mindkét oldalukon megpirítom őket. Érdemes figyelni, alánézegetni, mert a kellemesen pirult kéreg és a szenesedés közt néha nagyon rövid idő telik csak el. 

Az eredmény egy belül krémes, kívül kérges csoda, az élmény egyszerre hasonlít nudlihoz, de furamód egy finom tésztabatyuhoz is, nekem önmagában is nagyon ízlik. Persze mindenképpen jó mellé valami savanyú (én gyöngyhagymát ettem), és/vagy savanykás dolog, pl. tejföl.

És innentől a végtelenségig lehet cifrázni: jól áll neki a pirított hagyma, a szalonna, de el tudom képzelni kolbászmorzsával is. Köretnek is kitűnő, de - főleg a fenti kiegészítésekkel - önálló fogás is. 

Egy adag ára kb. 120 forint.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Ha sulis menzán, vagy ami még rosszabb, tábori kantinban tettek eléd tojáslevest, valószínű, hogy egy életre elment a kedved a savanykás, halványbarna zsepifoszlány-ragutól. Én is csak akkor szerettem meg ezt a tipikus fizetés előtti levest, amikor anyósom kisbabás koromban hozott belőle. Hatását tekintve minden szoptatós teánál jobb ugyanis. 

Hihetetlen, hogy az ételekhez kapcsolódó emlékek milyen erősek tudnak lenni. Még az illatoknál is durvábbak szerintem. Ahogy belekóstolok ebbe a köményes levesbe, nemcsak az jön vissza, milyen elmondhatatlanul jól esett minden egyes alkalommal, amikor anyósom ennivalót hozott akkoriban (arról, hogy kétféle főtt étellel és egy zsinórfüles spárszatyornyi hideg élelemmel állítson be minden alkalommal, pár éve szokott csak le), de visszajön az újszülöttes korhoz kapcsolódó érzéskupac is. Szétválaszthatatlanul van benne bizonytalanság, félelem, fáradtság, öröm és hitetlenkedés, meg a minden nap ugyanolyan erős döbbenet, hogy ez a gyerek az enyém. Anyósomhoz egyébként sok leveses élményem kötődik, a húslevest például teljesen máshogy csinálja, mint bárki, akit ismerek (magamat is beleértve). Amit ő főz, az valahol félúton van a tipikus vasárnapi és a gulyásleves közt, tele van kockára vágott zöldséggel, legalább háromféle hús és csont fő benne, kuktában készül, meglehetősen sós és imádom. Uppony, vagyis most már Ősagárd íze is van, és ha csinál (mindig szokott), akkor tuti, hogy legalább háromszor szedek belőle. És akkor még nem is írtam a szintén utánozhatatlan fejtettbab-leveséről, amiben óriási zellerlevelek úsznak. Hm. 

Na de a tojáslevesre visszatérve: ez egy nagyon jó dolog! Valójában igen szép színe van, a foszlányok mellett van benne fejenként egy csaknem elegáns buggyantott tojás is, és kenyérkockákkal, vagy pirított fokhagymás kenyérrel elképesztően jó. Túlzás nélkül élmény, amikor a lágy sárgáját elfelezed a kanaladdal és belefolyik a levesbe például. Ráadásul - és ugye ez ebben a blogban mindig külön előny - nevetségesen, sőt szürreálisan olcsó és nagyon könnyen elkészíthető.

Hozzávalók két főre: 

3 tojás

1 ek zsiradék (zsír a legjobb)

1 evőkanál liszt

1 kávéskanál köménymag

1 kávéskanál pirospaprika

1 kávéskanál só

Elkészítés:

A zsiradékot felolvasztom, forrósítom, beledobom a köményt, majd kis idő múlva hozzákeverem és megpirítom a lisztet. A rántást megszórom pirospaprikával és lassan, kevergetve felöntöm kb 4 deci vízzel, majd meg is sózom. Pár percig főzöm. Közben egy tojást felverek, és ha a leves forr, de nem lobog, lassan, folyamatosan kevergetve, vékony sugárban belecsurgatom a tojást. A másik kettőt ezután simán, kavarás nélkül ütöm bele, de nem finomkodom vele, szerintem ebben jól néz ki, ha rendezetlen. Épp csak egy percig főzöm, majd félrehúzom a tűzről. Érdemes megkóstolni, elég sós-e.

Pirított kenyérkockákkal is fel lehet dobni, én most néhány szelet pirított, fokhagymás kenyeret eszek hozzá  és petrezselymet is szórok rá.

Egy adag ára kb. 100 forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Ha valaha elkészül a “legfontosabb konyhai alapanyagok” című bejegyzésem, amiben ugye a répáról is hosszan szó esik majd, a tojás biztosan benne lesz. Heti szinten rácsodálkozom, hogy mennyi mindenre lehet használni és hogy a feldolgozás módjától függően mennyiféle lehet az íze. 

Más ízű a főtt, a félig lágy, a lágy, a buggyantott, tükör, a rántotta és az omlett  - teljesen függetlenül attól, hogy ízesítetted-e valamivel vagy sem, és csak erre jön rá az, hogy a tojás milyen jó szolgálatot tesz sütikben, tésztákban, panírban és milyen finom, amikor a madártejben, vagy a császármorzsában kiemelkedő szerephez juthat. 

Ezt morzsát most nem a Kaiser, hanem egy Königin, Zsófi tiszteletére csináltam. (Itt most bátran ugorjon a recepthez, aki nem Zsófi). Szóval neki ajánlom, egyrészt, mert kérte, hogy egyszer legyen egy ilyen recept, másrészt, mert épp ma van a szülinapja. A kedvenc dolgom Zsófiban, hogy csupa ellentét. Szemtelenül fiatal, de közben felnőtt módjára gondolkodik: 13 év előnyöm van, de az élet számos területén sokkal érettebb, mint én. Törékenynek tűnik, de nem lehet csak úgy összeroppantani. Kíméletlen kritikus, miközben az első, aki segít, ha van valami. Sebezhető és érzékeny, sokszor bizonytalan, de mindig öntudatos. Szuper humora van, de a fontos dolgokat halálosan komolyan veszi. Jó, hogy ilyen és remélem, szuper lesz a mai napja.

Én mindenesetre csupa szépet és jót kívánok neki ezzel a számmal.

És a morzsa 

A császármorzsával többféle irányban is kísérleteztem. Elvileg a klasszikus bécsi császármorzsa sűrűbb palacsintatésztából készül, vagyis darának híre-hamva benne, de szerintem gyerekkoromban én a hamisat ehettem, mert hiába próbáltam azzal megcsinálni, kicsit se olyan se az állaga se az íze. Csináltam sütőporos verziót is: nem volt olyan.  Az elkészítéssel is variáltam: próbáltam már úgy is, hogy elősütöttem serpenyőben, majd sütőben pirítottam és egy deszkán szabdaltam készre, de a sem volt az igazi.

A szerintem legjobb verzió (morzsás, puha, mégis sűrű, édeskés göbök) grízből és elejétől a végéig serpenyőben készül. Ráadásul messze így a leggyorsabb is: nem sokkal tart tovább, mint bármilyen reggeli tojásétel elkészítése.

Hozzávalók két főre: 

15 deka búzadara

2 deci tej

1 deci tejszín

2 tojás

egy csipet só

1 púpozott evőkanál cukor

1 tasak vaníliás cukor

a sütéshez vaj

Elkészítés:  

A tojásokat szétválasztom. A sárgákhoz keverem a tejet és a tejszínt, a cukrot, búzadarát és a sót. Félreteszem. Amíg pihen, a tojások fehérjéből kemény habot csinálok. A hab felét hozzáadom a keverékhez és bátran összekeverem, hogy fellazítsam a sűrű krémet, a többit pedig már viszonylag óvatosan forgatom bele, hogy annyira ne essen össze a hab.(Össze fog, de jó a tudat, hogy vigyáztam.).

Egy serpenyőbe teszek egy kis vajat és ha felolvadt, beleöntöm a masszát, majd közepes lángon sütni kezdem. Ha ügyes vagyok és jó az edény, hamarosan akár egyben is meg tudom fordítani és indulhat a szabdalás, ha nem, akkor csak elkezdem összetúrni, mint egy rántottát (Egészen őszintén a szilikon lapátkával egyenesen ütögetve kis darabokra trancsírozok és kevergetek, teljesen jó lesz úgy is.) Jó, ha morzsás, de nem kell a végtelenségig sem aprítani, mert akkor kiszárad. Amikor már nem nedves sehol és vannak benne kellemesen pirult részek, akkor kész is.

Tálaláskor porcukorral szórom meg és valamilyen lekvár vagy kompót jár hozzá. Nem vagyok ám olyan menő, hogy mindig csak úgy előkapjak egy birslekvárt, de most van (nemsokára leírom azt is) és ha lehet fokozni, ettől még nagymamásabb a végeredmény. Nyakon is lehet önteni a lekvárral a morzsát, de a legjobb szerintem úgy, ha a villáddal felszúrt darabokkal tunkolsz.

Egy adag ára kb. 200 forint

 Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Sajnos nem tudom ma bő lére ereszteni a dolgot, így gyorsan bele is vágok. A mai finomság azért készült el, mert véletlenül nem adagokra szétszedve, hanem egyben fagyasztottam le és olvasztottam ki kb. hatvan deka darált húst.

Hogy miért nagyobb mennyiség nálunk bő fél kiló darált hús? Azért, amiért a receptek is két főre szólnak. Bár hárman vagyunk, a legritkább esetben tudok olyat csinálni, ami mindenkinek jó, és mondanom sem kell, hogy nem én vagyok a szűk keresztmetszet. Lányom nem eszik húst, férjem meg kis túlzással nem eszi meg azt, amiben nincs valami húsféle. Szóval egy ilyen húsos krumplihoz simán elég 25 deka hús is, úgyis csak ketten kérünk belőle. És a délután készítendő császármorzsát is elég lesz két főre csinálni, mert abba a férjem fog épp csak belekóstolni.

Szóval volt ez a "60 deka, maradhat?" mennyiségű hús, és lett belőle tegnap egyben sült fasírt, de ott volt még majdnem ugyanannyi és azzal is kellett csinálni valamit. Jó, mi van itthon? Krumpli, eddig jó. Tejfölt majd hoz Titusz. Akkor legyen valami rakott krumpli. Hát legyen. És akkor ide is rakom ezt a számot, ami nem a kedvenc Beatles dalom, de ehhez a ködös, lassú, mindjárt itt a december és amúgy is péntek hangulathoz simán illik.

Hozzávalók két főre (ha jól laktok a kifőzdés adaggal, akkor ez inkább három főre szól)

Fél kiló krumpli (kb. négy szem)

25 deka darált hús

1 tojás

1 nagy doboz tejföl (kell majd ugye a készre is)

1 kis fej hagyma

só

pirospaprika

bors

zsiradék (és még mindig van a kacsazsírból)

Elkészítés:

A krumplit bő, sós vízben, héjában puhára főzöm, majd vékony karikákra vágom. A hagymát apróra vágom, serpenyőben egy kiskanálnyi zsíron vagy olajon megpirítom, majd hozzáadom a húst. Pirítom, sózom, borsozom, majd nagyon kicsi vizet teszek alá és meg is paprikázom. Ha egyenletesen átpirult és apró göcsörtökből áll, félreteszem hűlni egy kicsit. Egy tojást villával felverek és kb. három evőkanál tejföllel elkeverek, kicsit sózom. Ezt a keveréket adom hozzá a darált húshoz. A keverék nagyjából így néz majd ki.

A sütéshez használatos jénait (esetemben a nagyon cuki, pont két személyre jó pepcobéli tepsimet) kikenem zsiradékkal és prézlit szórok bele, majd lerakok egy réteg krumplit. Erre jöhet a hús. Elvileg ugye hosszan rétegezhetnénk, de ennél a mennyiségnél és ebben a 20X20-as edényben ez úgy néz ki, hogy krumpli, hús, krumpli és viszlát. Szóval az alsó réteg a krumpli fele, rá jöhet a hús, majd a krumpli másik fele. A krumplik tetejét tejföllel megkenem és prézlivel kicsit megszórom. Utóbbi csak azért kell, mert így szoktam meg és mert a sütés közben savanykásabbá váló tejföl és a prézli együtt isteni. Kár, hogy csak a felnőttek esznek belőle, mert tök gyerekbarát, nem túl fűszeres, ellenben jó szaftos, sőt, trutyis.

Tejföl a tetejére és valami savanyúság az kell, mondjuk ez a cékla.

Egy adag ára kb. 500 forint.

 Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Érzékeny lelkűektől, valamint a nálam jobban és hitelesebben főző tömegektől már az alcím miatt is elnézést kell, hogy kérjek. Pontosan tudom, hogy a tahini az kell! De azt is, hogy míg csicseriborsó szokott otthon lenni, vagy ha épp nincs, a lányoknál akkor is tutira akad, szezámpaszta/szezámmag már nem mindig.

Azt is tudom ám, hogy e paszta nem csak a humuszba jó, ezért simán megéri nagyobb mennyiséget előállítani belőle és előkapni, ha kell valamibe. Meg azt is, hogy attól, hogy én nem egy ázsiai delikát felett lakom, még nem egzotikum és egész sok helyen lehet kapni. Ja és azt is, hogy otthon is könnyen elkészíthető: csak magot kell pirítani és vízzel és fűszerekkel krémesíteni.

Viszont az is tuti, hogy van olyan, amikor az ember olyasmiből akar ügyködni, ami van otthon, vagy a sarki boltban. Mondjuk amikor karantén van és a héten már kétszer voltál volt a  lakóhelye 500 méteres körzetén túl. Egy ilyen esetből született meg ez csicseriborsókrém-recept, amiben szégyen-nem szégyen, nincs tahini.

Ha úgy jobb a lelkiismeretetek, inkább ne is nevezzétek hummusznak. Bár erősen emlékeztet rá, legyen a neve joghurtos csicserikrém, vagy a húsmentes gulyás mintájára: hamis hummusz. És nyugodtan meg is lehet róla a véleményetek, én vállalom, hogy tök finom. 

Amúgy kár, hogy nem nagyon vannak ma olyan számok(?), amikben a fentihez hasonló könnyedséggel énekelnek a szerelemről. Persze, amúgy tényleg a világ legjobb száma a Creep, és nagyon bírom a Wrecking Ballt is, de menő az is, amikor nem veszik annyira komolyan. Például amikor a hazudós másikról nem rihannai lánggal, hanem játékos könnyedséggel énekelnek. Ebben a számban ráadásul olyan jó szövegekkel, hogy csak na. Nem kérdezte még senki, de ha valaha felmerül, hogy bántam-e meg valamit eddig életemben, a dalt meghallgatva már tudom, mit fogok felelni. Bánom, hogy egy udvarlóm fejéhez se vágtam azt, hogy te szószegő szajkó!

És a krém. Az elkészítési módja - az emlegetett paszta hiányától eltekintve nagyon hasonlít a hummuszéhoz, de eltérés még, hogy mivel a joghurt eleve savanykás, citromlevet nem teszek bele. Viszont komolyan fontolgatom, hogy mi van, ha joghurt helyett egyszer mondjuk fetát teszek hozzá. Biztos, hogy úgyis tök finom és szuper krémes lesz!

Hozzávalók két főre: 

10 deka száraz csicseriborsó vagy 1 konzerv

1 kis doboz sűrű (vagyis görög) natúrjoghurt

1 teáskanál só

némi bors

kevés csili

1 teáskanál római kömény

1 mokkáskanál pirospaprika

2 evőkanál olivaolaj

Elkészítés: 

A száraz csicseriborsót előző nap beáztatjuk jó bő kétszeres mennyiségű vízbe.Nagyon meg fog duzzadni! Másnap vízben puhára főzzük és leszűrjük. A borsók egy részéről le fog ázni a külső burok, ezeket érdemes kikapkodni a többiből (vannak, akik fáradságot nem kímélve leszedegetik az összes ilyet, mert akkor jóval krémesebb lesz a végeredmény). Ha konzerves borsónk van, levét leöntjük és le is mossuk. Egy aprítóba betesszük a csicseriborsót, hozzáadjuk a joghurtot, a fűszereket, az olívaolajat és az egészből egy könnyű, szinte habos krémet készítünk. Kóstolás után, ha szükséges még sózzuk vagy oajat adunk hozzá. Fokhagyma is jó bele, most nem tettem.

Én kenyérrel, pitával, pirított tortillalappal, zöldséggel vagy Korpovittal szeretem enni.

Egy adag ára száraz csicseriből kb. 150 forint, konzervből körülbelül 300.

 Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele; én csak a kétezres évek elején jöttem rá, hogy a répatorta létező dolog, és további éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkóstoljam és rájöjjek, hogy isteni finom. Tényleg az. Hihetetlenül szaftos, már-már lédús, egyszerre otthonos ízű és könnyed, ráadásul kicsit se nehéz megcsinálni, ha van egy biztos recepted.

A recept persze nem minden: a tűzhelynek - főleg, ha sütiről van szó -  legalább akkora szerepe van a dologban. Kevés esemény lendített akkorát konyhai eredményességemen, mint amikor lett egy menő tűzhelyem. A menőt persze jól kell érteni: ne ilyen ipari, meg kemenceforróságú, meg fél fokra pontosan szabályozható csodára gondolj azért. De így is: a lakásfelújítás előtti állapothoz képest (a régi gáztűzhely például csak úgy szuperált, ha résnyire nyitva hagytam és ment be némi levegő és egyébként is nagyon kellett “ismerni”, hogy ki lehessen hozni belőle valamit) ez a mostani konkrétan lenyűgöz és még soha nem hagyott cserben. Amikor beszerelték, egy hétig a hatása alatt voltam, mindent megsütöttem és percekig képes voltam nézni a még mindenféle fröccsenéstől mentes átlátszó ablakon, hogy milyen fegyelmezetten emelkednek a sütik, és hogy légkeveréses üzemmódban milyen vidáman táncol a sütőpapír lelógó széle. Kicsit cringe, vagy hogy is mondják, de ez a szám jut eszembe:

Persze nem csak a tűzhelyes felütés miatt tettem be, de azért is, mert szeretek zenére főzni (konyhai teljesítményem másik csúcsidőszakát hozta el, amikor anyósomtól egyik karácsonyra konyhai rádiót kaptam), és mert az amerikai Voice egyes versenydalainak indokolatlanul gyakori megtekintése az egyik legjellemzőbb időrabló szokásom. Nem akarom túldimenzionálni, mert mindig az eredeti az eredeti, de azért megkapó, amikor egy gyógypedagógus két perc alatt ilyen hatást gyakorol Alicia Keys-re. 

Na de a torta. Amúgy is szeretem, de most egy kedves olvasó receptet kért, így meg is ígértem, hogy hamarosan csinálok. A recept nem családi örökség, és nem is fejből kipattanós: az inspiredtaste csodás leírásából indulva csináltam az én alapreceptemet: jóval kevesebb cukorral, mazsola és mag nélkül, viszont plusz vaníliás cukorral és gyömbérrel, na meg kicsit más krémmel. Egyébként krém nélkül is szuper. 

Hozzávalók egy 22-es formához

25 deka liszt

fél tasak sütőpor

nagy csipet só

1,5 teáskanál fahéj

3 deci növényi olaj

30 deka kristálycukor (barna is jó, sőt)

1 vaníliás cukor

4 tojás

30 dekányi reszelt répa (pucolj meg elsőre 4-5 darabot és mérd a már lereszelt mennyiséget)

egy hüvelykujjnyi reszelt gyömbér (elhagyható)

A krémhez

25 deka mascarpone (olcsóbb verzióban egy nagy görög joghurt) 

1 citrom héja és a fele leve

ízlés szerint porcukor

Elkészítés: 

Kezdj azzal, hogy az összes hozzávalót kikészíted és kiméred, majd előmelegíted a sütőt kb. 180 fokra. 

Ha ez megvan, keverd össze a lisztet, a sütőport, a sót, a cukrot, a fahéjat, a gyömbért és a vaníliás cukrot. Egy másik edényben verd fel a négy tojást és add hozzá  folyékony zsiradékot (nekem most “kamionról leesett" kókuszolajom volt), majd a nedves részt öntsd hozzá a szárazhoz és végül keverd bele a reszelt répát is. 

A masszát öntsd a sütőpapírral bélelt tepsibe és told be a sütőbe. Körülbelül 40 percig sül, de érdemes kicsit korábban is ránézni, illetve tűpróbázni, mert az sem mindegy, hogy milyen formában sütöd. És ugye, ahogy a bevezetőben már volt szó róla: attól is, hogy milyen a sütőd.  Ha pl. eggyel nagyobb karikában, akkor máris nem lesz olyan vastag a massza, így gyorsabban sül. Ha kész, érdemes teljesen kihűteni, mielőtt kezdesz vele valamit, egyrészt mert sokkal finomabb úgy, másrészt könnyebben tudod vágni és a krém se olvad le a tetejéről.  

A krémhez a mascarponét keverd el a citromlével, a cukorral és a citrom héjával. Egy kellemesen édes-savanykás, mondjuk citromos joghurtra emlékeztető, bár vajasabb íz a cél, ehhez kb. egy bő evőkanál porcukor fog kelleni, de kóstolj és dönts. A joghurttal pont ugyanezt kell csinálni, cukorból kicsit több kellhet, mert eleve savanykásabb és több is van belőle egy nagy dobozban. 

Ha teljesen kihűlt a sütid, dönthetsz úgy, hogy keresztben két karikára vágod, és nemcsak a tetejét, de a közepét is megkened krémmel, mint én. Vagy tehetsz csak a tetejére. Vagy el is hagyhatod a krémet. Ha joghurtot csináltál, azt a tálalásnál szedd mellé, vagy kanalazd rá. 

Egy szelet ára kb. 150 Forint

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Vannak olyan ételek, amiket bár szeretek, ritkán csinálok, mert nem esik jól a nyers változatukkal dolgozni. A legjobb példa erre a máj: szívesen eszem resztelve, pástétomnak, zsírban, májas rizottónak, rántva vagy ahogy épp adják, de ha nem muszáj, akkor nem állok neki vágogatni (pláne kaparni vagy mi; annak már a gondolattól is kiráz a hideg) egy csúszós, nedves belső szervet. 

Na, nagy kedvencem, a cékla szerencsére nem ilyen: már megvenni, pucolni és előkészíteni is öröm. Tetszik, hogy míg kívül kifejezetten csúnya, llilás-szürkés, néha földszínű gumó, belül olyan, mint valami ásvány, néha körös, máskor hagymaszerű belső mintázattal. Szeretem, hogy földes, hűvös illata van, az meg hogy főzéssel, sütéssel mi minden hozható ki belőle, répai magasságokba emeli. Ja és extra előny, hogy az ínséges téli időkben is hozzá lehet jutni, konkrétan fillérekért. Egy bő fél kilós óriásgumó ma 140 forintot kóstált a spárban. 

A céklából most savanyúságot csinálok - ecet és cukor helyett mézzel, naranccsal és citrommal. Ettől szerintem lágyabb és izgalmasabb ízű: nemcsak savanyúnak, de köretnek is bármikor elmegy. A narancs miatt ráadásul télies, sőt akár karácsonyi hangulata is van: ha tudnám, hogy ez így meddig áll el, simán adnám gasztroajándéknak is.

Elkészítése közben az angol színész, komikus, énekes Lance Percival Beetroot song, vagyis Cékla dal című slágerét ajánlom hallgatni. A vidám és teljesen dinka dalban mondanivalót nem érdemes keresni, vicces zöldségrímeket viszont annál inkább. “My good old uncle Russell shouts for brussel sprouts”, hogy az első sort és “And if you like beetroot, I'll be true to you”, hogy a refrént idézzem.  Íme:

És akkor a céklasaláta: 

Hozzávalók két jó adaghoz:

fél kilónyi cékla 

1 narancs leve

1 citrom leve

2 evőkanál méz

só

kömény

gumikesztyű!

Elkészítés: 

A céklákat lemosom, ledörzsölöm, és őket bőven ellepő, sós és köménymagokkal (mindig örülök, ha valamibe köménymagot lehet tenni) teleszórt vízben kb. egy óra alatt puhára főzöm. Ha sok időm van, hagyom a levükben kihűlni őket, ha kevesebb, akkor leöntöm róluk a főzővizet és egy adag hidegben hűtöm őket tovább. Ha már legalább langyosak, jöhet a hámozás. (Itt jön a képbe a gumikesztyű: a cékla nagyon fog, szóval ha nem szeretnél könyékig piros lenni, védd magad.) Szerencsére nem küzdelmes a hámozás, mert ha kihűlt, jó esély van rá, hogy a héjat szinte le lehet dörzsölni, vagy kézzel lehúzogatni. Ha nem, késsel akkor is könnyen és gyorsan meg lehet pucolni. 

A megtisztított céklát apró kockákra vágom (szerintem így sokkal jobban néz ki mint karikában és könnyebben is fogyasztható, főleg nekem, aki magában, kanállal meg fogom enni) és beteszem egy mélyebb edénybe. Közben elkeverem a mézet a narancs és a citrom levével, majd ebben átforgatom a kis kockákat. Kész is. Azonnal rá lehet menni, de a hűtőben pihentetve még jobb lesz. Fogyasztás előtt érdemes alaposan átkeverni, hogy mindenhol legyen rajta a léből és szép fényes is legyen. 

Egy adag ára kb. 200 forint.
Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Tervezek majd egy posztot arról, mi az a néhány alapanyag, aminek szerintem mindig kell lennie otthon (értsd: szeretem, ha van), mert tényleg létezik néhány olyan hozzávaló, amit szinte bármiben el lehet sütni és akkor is jó kaja készülhet, ha látszólag üres a kamra. Ez még nem az a poszt, de a mai ételbe rögtön két ilyen alapdolog is bekerült, ráadásul a végeredmény is annyira variálható, hogy ilyet, vagy ehhez hasonlót szinte biztosan össze tudsz barkácsolni abból, ami épp otthon van.

Rizs például mindig van, erre a biztos tudásra alapozva akartam tegnap valami gyors, kolbászos rizottóféleséget csinálni. Elterveztem azt is, hogy a mélyhűtőben lapuló negyed zacskó zöldborsót is bele fogom borítani, az viszont csak élesben derült ki, hogy borsó nincs, sőt valószínűleg nem is volt. Amire emlékeztem, az egy nagyon régóta hányódó zöldbabos zacskó, amit egy nem teljesen tiszta pillanatomban gyakorlatilag üresen tettem vissza a mélyhűtőbe. Akkor mi legyen a zöldség? Hát persze, hogy répa, hiszen ez a másik, otthon mindig fellelhető alapanyag, ami mindenre jó, és ebbe az ételbe meg színében és édeskés ízével is tök jól passzol majd. 

Az, hogy répa mindig van otthon, nemcsak az én rajongásomnak köszönhető: törpenyuszink, Lexi szintén nagy répafogyasztó. Neki ráadásul mindegy, hogy csak héjat kap, vagy egészben rág, olyan elégedett tőle, hogy épp csak meg nem kérdi, “Mi a hézag, Hapsikám?” 

Már majdnem nem tudtam, mi legyen a kis színes a mai posztban, de aztán eszembe jutott Tapsi Hapsi. Emlékeztek a figura jellegzetes orgánumára? Az idén egyébként épp 80 éves Bolondos Dallamok sorozat szürke nyuszijának vicces, kissé affektáló magyar hangját egy időben Bor Zoltán kölcsönözte (sőt olyan is volt, hogy épp Cucu Malacnak ugrott be, meg persze volt egy csomó más szinkronja is), az átszellemüléshez a felvétel alatt végig nyúlpofát vágva. Legalábbis ez derül ki abból a tegnap fellelt és nagyon aranyos videóból, amin Bor Zoltán, Hankó Attila, Perlaki István és Csankó Zoltán épp egy következő epizódot mondanak alá.

Lehet, hogy ma már ennél sokkal profibb körülmények között megy egy ilyen szinkron, legalábbis nem egy mikrofonon és fülesen osztozik az egész stáb, nem tudom. Azt mindenesetre nagyon érdekes látni, ahogy a karaktereket nemcsak a hangjukkal, de arcjátékkal is megformálják a színészek. Kábé 1.20-tól nézzétek!

Visszatérve a kolbászos rizsre: ebben nemcsak az a jó, hogy tök finom, hanem hogy tokkal-vonóval megvan 20 perc alatt és tulajdonképpen bármelyik összetevő lecserélhető arra, ami éppen van otthon. Szerintem jó lehet például bulgurral (amit akkor külön főznék meg), zöldségből jó lehetne bele a már említett borsó vagy paprika, vagy akár fehérrépa, debreceni helyett el tudom képzelni száraz kolbásszal, tisztességes virslivel, de akár húsosabb, pirított szalonnával vagy csirkével is, egyikkel sem lesz lényegesen lassabban kész. Ja, és hát fűszerezni is száz másik módon lehet. Én most így csináltam.

Hozzávalók két személyre: 

10 deka debreceni 

10 deka paradicsom (nekem koktélparadicsomom volt, de más is jó, sőt a konzerv is és akkor nem kell kerülgetni a héjakat sem)

1 szál sárgarépa

1 fej hagyma, vagy annak megfelelő mennyiségű póré

1 csésze rizs

kömény, só, bors, paprika, csili

zsiradék

Elkészítés:

Olajon (kókuszzsíron, zsíron, ami van), megpirítom a hagymát és a köményt. Hozzáadom a karikára vágott debrecenit, az apró kockára vágott répát, majd a paradicsomot és a rizst. Magas hőfokon jól átpirítom az egészet -  nem baj, ha kicsit le is kap az alja; kifejezetten jót is tesz neki, ha van egy kis stichje. Ha ez is megvan, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, vagy alaplével (ennyi bőven elég, mert a paradicsom is ereszt majd még levet), megsózom, borsozom, sima piros és egy kis csilipaprikát teszek még hozzá. Fedő alatt készre párolom, úgy, hogy azért nedves, kicsit ragacsos maradjon. Kész is!

Itt látszik a ragacs, meg az, hogy tényleg van benne egy kis kolbász is. 

A végeredmény egy kellemesen kásaszerű, kicsit édeskés, kicsit csípős étel, ami után csak egy edényt kell mosogatni, és ami olyan jól csúszik, hogy én legszívesebben kanállal enném.

ui.: Semmi bajom a paradicsom héjával és szerintem kicsit se zavaró ebben az ételben sem.

Egy adag ára kb. 400 forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Egy csomó olyan étel van, amit házilag tudsz a legfinomabbra csinálni. Egy rakott krumpli, egy kelkáposztafőzelék vagy egy madártej otthon a legjobb, ugye?

A pizza viszont más tészta. Főleg, ha az ember olyan önhitt, hogy a sajátját a legolcsóbb külnápolyi pizzéria, vagy a körúti Igen csodáival hasonlítsa össze. Otthon sajnos nem lesz olyan. Lehet szuper a recepted, vehetsz nullás lisztet, gyúrhatod éjjel nappal: amíg 250 fok a maximum, amire be tudsz fűteni, nem tudsz pár perc alatt levegős, egyszerre puha és ropogós, fekete pöttyökkel tarkított pizzát összehozni. Jó, maradjunk annyiban, hogy nekem még nem sikerült.

Pizzád ugyanakkor nevetve állja az összehasonlítást, ha a kiszállítósokkal, pláne, ha a konyhakész tésztákkal vagy a mirelit verziókkal kerül versenybe, és a legjobb az egészben, hogy az otthon összeállított verzió igazából nem is ördöngösség. Nem érdemes megijedni, amikor látod, mennyi “ez a legautentikusabb, hiba ha nem így csinálod” receptet találsz a neten böngészve: valószínűleg majdnem mindegy, melyikből indulsz ki, mert apró nüanszoktól eltekintve az alapok nagyon hasonlóak. Fél kiló liszthez kábé három deci víz, némi só, pici olaj és élesztő kell és kész. A házipizza-sütéssel kapcsolatos, számomra legfontosabb tanács nem is a “fele ilyen, fele olyan liszt”, de még csak nem is a “sima liszt nem jó, csak a 00” volt, hanem az, hogy a pizza annál jobb, minél kevesebb élesztővel minél hosszabb ideig kel. 

(Mindjárt folytatom, csak ide kívánkozik, hogy nagymamám holmijai közül előkerült egy kilencvenhármas Fakanál magazin, ami - milyen szerencse - épp a pizzakészítés rejtelmeibe vezeti be az olvasót és nagyon vicces olvasmány.

Az elején ott van Füles, aki itt épp arra a hölgyre néz szokásos flirty mosolyával, aki egy - ha jól nézem: szőlővel, kukoricával, ananásszal, borsóval, gombával, és egy szelet sajtos hússzelettel, továbbá valami raguval fedett pizzát tol be éppen. A pizzatésztára viszonylag kis hangsúly jut a kiadványban, a feltétekre viszont annál több. Lehet, hogy csak nekem vicces, de nekem nagyon, hogy az óvatos rávezetés után (salátás pizza, amin besamel mártás és zöldségek fekszenek) jönnek a “magyaros” májas, virslis és csontvelős verziók, végül pedig a német pizza, ahol a recept leírása így kezdődik: 10 deka kelkáposztát megtisztítunk, metéltre vágunk, 15 deka füstölt tarjával és egy leveskockával felteszünk főzni. Desszertnek ráadásul édes pizza is van benne, amiben a szósz cukros tojássárgája, amin aztán befőttek fekszenek és a sütőből kivéve tojáslikőrrel kell meglocsolni.

Pedig az olaszok - amennyire ezt meg tudom ítélni -  nem szeretik túlbonyolítani a dolgot. Nem akarom nagy utazónak beállítani magam, csak azért, mert párszor voltam náluk, de azt tuti, hogy sok olyan helyre ültünk be, ahol pizzát is árultak, és nem nagyon találkoztam azzal, hogy egy egész vasárnapi menüsort akartak volna a tésztára fektetni. Nekem ráadásul az egyszerűek közül is az egyik legegyszerűbb, a krumplis verzió a kedvencem, ennek a receptjét írom most le. Aki mutat nekem ennyire olcsó és finom ételt, az vendégem valamikor egy ilyenre.)

Hozzávalók egy pizzához: 

25 deka liszt (most volt nagyi titka nullás lisztem, de a sima is ok)

1,5 deci víz

1 teáskanál só (soknak tűnhet, mert sok, de így lesz olyan, hogy a széle önmagában is szuper nass)

1 mokkáskanálnyi porélesztő

1 mokkáskanálnyi  cukor

kevés olaj

Hozzávalók a feltéthez: 

1 nagyobb krumpli

só

bors

rozmaring

kicsi olaj

Elkészítés:

1, Előkészület

A fentebb említett hosszú kelés itt egész éjszakán át tartót jelent, szóval legkorábban holnap délre vagy vacsira tervezz ezzel a házi pizzával. Jó, igazából nem kell itt fontoskodni: ha most begyúrod, vacsira is tök jó lehet.

A lisztet, a sót, a porélesztőt és a pici cukrot (ezt kizárólag babonaságból teszem bele, amúgy nem kell) egy mély tálban összekeverem.  Másfél deci langyos vizet öntök hozzá elkezdem összeállítani a tésztát. Viszonylag hamar összeáll, de akkor még nincs kész, addig kell gyúrni, amíg a rendezetlen felületből szinte tükörsima lesz. Kevés olajat ilyenkor gyúrok bele. Amikor szép sima, a kiolajozott tálba teszem, ecsettel még a tetejét is hajszál vékonyan bekenem. "Légmentesen" zárom le, hogy a teteje ne száradjon ki, tehát nemcsak egy ronggyal, hanem másik tányérral vagy ilyesmi. Ha eszembe jut este, még egyszer át szoktam gyúrni, aztán úgy hagyom éjjelre. (Ha több pizzányit csinálok, erre az éjjeli kelésre akkor is már pizzányi adagokban teszem el, hogy ne kelljen a kész tésztát kínozni, amikor felhasználom.)

Reggel dobozostul beteszem a hűtőbe - ebédre, aznap vacsira, de még egy ebéddel odébb is felhasználható. 

2, Sütés

Bő fél órával azelőtt, hogy ennénk, befűtöm a sütőt. Először légkeverésre teszem, majd mielőtt belemegy a pizza, marad ez a hőfok, csak alsó-felső sütőre állítom. (Ha még a régi sütőm lenne, feltenném maximumra és kész.) Közben végig benn van a tepsi is, amin sülni fog a pizza, hogy ha már kemencém vagy pizzakövem nincs, legalább forró alapra tudjam tenni. Míg melegszik, megpucolok egy krumplit, hajszálvékonyra karikázom és pár percre vízbe áztatom: ettől azt remélem, hogy kicsit kiázik és nem lesz lisztes ízű. Míg ázik, előveszem a pizzatésztát, ráteszem egy sütőpapírra, kerekre lapogatom, majd vékonyra nyújtom. Ezután körberakom a leszárított krumplikkal, sót, durvára tört borsot szórok és kicsi olívaolajat öntök rá.

Ha már forró a sütő, a pizzát papírostul a középre tett tepsire dobom és elkezdem sütni. Kevesebb, mint 10 perc kell neki, hogy kész legyen, de érdemes nézni is, és vigyázni: mire itt igazán szépre pirulna a széle, ki is száradna sajnos. De ha figyelsz, szépen égett szél nem, jó állag viszont kisül belőle. 

Ha kész, kiveszem, rászórom a rozmaringleveleket (azért csak most, mert nem akarom elégetni), szeletelem és megeszem. Csináltam egy rossz minőségű, de a metszetet mutató képet, szerintem kb. ilyesminek kell lennie: az alja ropogós, a széle kívül ropogós, de belül puha. Nem mindenhol ilyen levegős a széle sem, de ezek a kedvenc részeim. Ja, az apró szemcsék búzadaraszemek, szórtam alá azt is, hátha attól még jobb, de pont olyan, mint nélküle.

Nagyon durva, de egy ilyen csoda költsége nincs  200 Forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 

Rohanós hétköznap, munkahelyi gondok, elszalasztott határidők, nyűgös-nyákos idő, újabb lezárások? Olyan jó lenne, ha ilyenkor valaki az asztalhoz ültetne és elénk tolna egy tál meleg ételt, igaz?

A csodálatos komfortfood-man az én életembe Jacques Pépin képében jött el. A mindjárt 85 éves séf Facebook-csatornáján minden nap összedob egy-egy teljesen egyszerű, házias és finom ételt (maga és felesége, Gloria számára <3), amit egyrészt azonnal megennél, másrészt legszívesebben az ő társaságukban fogyasztanál el. Két legjobb dolog is van a videókban. Az egyik Pépin akcentusa, illetve, hogy semmi felvágás, semmi bonyolult trükk nincs, a receptek alapanyagai is arcpirítóan póriasak sokszor: simán főz pulykanyakból, használ konzervet és egyáltalán nem csinál úgy, mintha a főzés olyan óriási ördöngösség lenne, pedig bőven lenne mire felvágnia.  Bízom benne, hogy még nagyon sokáig tudja csinálni ezeket a szuper videókat! A bablevest most nem találom, de egyik nap tuti, hogy csinálok egy jó krumplisalátát.

Na, én nála láttam még a karantén idején, hogy konzerves babból főzött franciás bablevest, és rögtön arra gondoltam, hogy ilyesmit én is csinálok, még ha inkább magyaros verzióban is. Ha Pépinnek nem derogál a konzerves bab (amivel most nem feltétlenül pénzt, hanem időt spórolok), nekem aztán biztos, hogy nem fog.

Hozzávalók két főre (két kiadós adag lesz):

1 fehérbabkonzerv

1 szál sárgarépa

1  vékony szál fehérrépa

10 deka (egy kis szál)kolbász (ez abszolút elhagyható és akkor vega családtagom is megeszi)

1 kisebb hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 evőkanál tejföl

liszt

fűszerek ( kömény, só, bors, babérlevél)

1 tojás

olaj

Ahogy készül

A fél hagymát és a gerezd fokhagymát a lehető legapróbbra vágom és egy evőkanál olajon (vagy ha épp olyan mázlim van, mint most, hogy van itthon kacsazsírom, akkor azon) átpirítom a köménymaggal együtt. Ezután mennek a kolbászkarikák, majd a kicsi kockákra vágott krumpli és a répák. Ezt összeforgatom, felforrósítom és ráöntök annyi vizet, hogy bőven ellepje, majd beledobok 1 babérlevelet. Amikor a zöldségek megpuhultak, hozzáadom a konzervet a levével együtt. Közben egy tojásból és lisztből csipetkét csinálok és ha megint felforrósodott a cucc, belecsipkedem. A végén habarással (1 ek tejföl és egy kiskanál liszt simára keverve, kis lével még simábbra keverve és visszaöntve) sűrítek rajta. Kóstolás alapján ízesítek, de tényleg csak akkor, amikor hozzáöntöttem a konzervet, mert a kolbász és a bab leve is sós, és könnyű elsózni. Kevesebb mint fél óra alatt kész, és bármikor segít helyrebillenteni a lelkivilágomat.

Egy adag ára kb. 500 forint, kolbász nélkül meg csak 350. 

 Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!