Biztos ismeritek a Jó étvágyat csoportot. Tudjátok azt, ahová a különböző főzős csoportokból szokták kiszerkeszteni a rossz kajafotókat, koszos tűzhelyeket, és margarinnal rétegzett párizsitorták receptjeit. Kicsit félve teszem ki a tojáspörköltet, nehogy ott lássam viszont, mert biztos vagyok benne, hogy sokak szerint egyhülyeség a kakaós vagy kecsöpös tésztával, pedig ez egy isteni finom és nem is kényszerből készülő valami. Hát mi baj lehet abból, ha egy jól sikerült pörköltszaftot még gazdagabbá tesz a főtt tojások sárgája? Szerintem semmi. A lényeg meg úgyis a pörköltszaft, amihez nekem már csak tényleg valami jobb, pirosabb pirospaprika kellene.
A pörköltszaftról rögtön eszembe jut, hogy túrós csusza és pörköltszaft, vagyis a Marica grófnő egyik dala. Ezeket valahogy akkor is tudja az ember, ha életében nem volt az Operetteben, én meg azért is, mert a férjem az 50 év alatti emberiség azon egy százezredébe tartozik, amelyik szereti az operettet, meg tud bármit is Kálmán Imréről, vagy Lehárról. Na, ezért volt már olyan, hogy a karácsonyi ajándékom közös operettezés volt. Nem szerettem meg; alapvetően azt nem bírom, ahogy énekelni kell az operettet, meg nehezen is kapcsolódtam a sztorikhoz. Még jó, hogy a szépfiú-széplány vonal mellett van benne szubrett meg táncos komikus is, mert ők valamennyire elviszik a sót.
Amúgy nem bántam meg, hogy voltam. Egyrészt, mert ő örült, másrészt pipa: operettbe’ is voltam és úgy tudok véleményt mondani róla, hogy legalább már láttam ilyet. A véleményem pedig az, hogy bizarr módon szórakoztató, hogy valami ennyire gátlástalanul ósdi és anti pc. Ez a Ringó vállú csengeri violám, amiben a pörköltszaft is van, például eléggé jól mutatja, miért mondom ezt: itt lényegében arról van szó, hogy a csengeri csárdában a lányok és legények fittyet hánynak mindenféle haladásra, mit nekik szűk szoknya, ők maradnak a bokorugróban, meg amúgy is a lényeg, hogy legyen túrós csusza és pörköltszaft, és ezt a pörköltszaftot így ki kell ordítani magából az embernek, mintha szerelmet vallana valakinek, aki két sarokkal odébb áll, szóval legyen az, meg legyenek rezgő vállak, meg húzza a “füstös” Szóval szórakoztató, mint a Jó étvágyat csoport. Ilyen:
A tojáspaprikás meg ilyen:
Hozzávalók két főre:
2 nagy hagyma
egy paradicsom
egy paprika
egy evőkanál zsiradék
egy púpozott teáskanál só
egy teáskanál pirospaprika
egy mokkáskanál kömény
egy mokkáskanál tört bors
egy mokkáskanál erőspista
öt tojás
A zsiradékban átfuttatom a köményt, majd rádobom az apróra vágott hagymát, paradicsomot és paprikát. Magas lángon jól lepirítom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és majdnem teljesen elforralom ezt a vizet. Ha elforrt, megint felöntöm és ha ezt is elforrta és kezd alakulni valami sűrű, darabos masszaszerűég, hozzáadok egy kanál erőspistát, fogom a botmixert és az egészet lepürésítem.
Mondhatjátok, hogy a botmixer a gyengék fegyvere és részben igazatok is van. De egyrészt, olvastam még régen valahol egy Bíró Lajos féle bakonyi ragut, vagy hasonlót, ahol simán lepürésítette, másrészt meg, ugye ebben a szaftban most nincsenek húsok, meg kollagénes bőrök, hogy még jobban besűrítsék és a tojással is majd épp csak összeforgatom, szóval szerintem vállalható trükk a mixer. Ha sokszor próbálkoztál már pörkölttel és sose lett sűrű, tetszeni fog, mert így tuti az lesz.
Ha az kész, a közben puhára főtt és megpucolt tojásokat felkarikázom és beleforgatom a szaftba, egyszer összemelegítem és kész is. Nokedlivel esszük, de szuper feltét bármilyen főzeléken, ezzel a szafttal meg mindenféle zöldségből tök jó pörköltet tudsz csinálni: tegyél hozzá sós vízben párolt karfiolt, mirelit borsót vagy kockára vágott főtt krumplit.
Ugyanitt keresek olyan pirospaprikát, amitől az étel tényleg piros, és nem narancsszínű lesz.
Egy adag ára kb. 350 forint.
Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!