Vannak olyan ételek, amiket bár szeretek, ritkán csinálok, mert nem esik jól a nyers változatukkal dolgozni. A legjobb példa erre a máj: szívesen eszem resztelve, pástétomnak, zsírban, májas rizottónak, rántva vagy ahogy épp adják, de ha nem muszáj, akkor nem állok neki vágogatni (pláne kaparni vagy mi; annak már a gondolattól is kiráz a hideg) egy csúszós, nedves belső szervet. 

Na, nagy kedvencem, a cékla szerencsére nem ilyen: már megvenni, pucolni és előkészíteni is öröm. Tetszik, hogy míg kívül kifejezetten csúnya, llilás-szürkés, néha földszínű gumó, belül olyan, mint valami ásvány, néha körös, máskor hagymaszerű belső mintázattal. Szeretem, hogy földes, hűvös illata van, az meg hogy főzéssel, sütéssel mi minden hozható ki belőle, répai magasságokba emeli. Ja és extra előny, hogy az ínséges téli időkben is hozzá lehet jutni, konkrétan fillérekért. Egy bő fél kilós óriásgumó ma 140 forintot kóstált a spárban. 

A céklából most savanyúságot csinálok - ecet és cukor helyett mézzel, naranccsal és citrommal. Ettől szerintem lágyabb és izgalmasabb ízű: nemcsak savanyúnak, de köretnek is bármikor elmegy. A narancs miatt ráadásul télies, sőt akár karácsonyi hangulata is van: ha tudnám, hogy ez így meddig áll el, simán adnám gasztroajándéknak is.

Elkészítése közben az angol színész, komikus, énekes Lance Percival Beetroot song, vagyis Cékla dal című slágerét ajánlom hallgatni. A vidám és teljesen dinka dalban mondanivalót nem érdemes keresni, vicces zöldségrímeket viszont annál inkább. “My good old uncle Russell shouts for brussel sprouts”, hogy az első sort és “And if you like beetroot, I'll be true to you”, hogy a refrént idézzem.  Íme:

És akkor a céklasaláta: 

Hozzávalók két jó adaghoz:

fél kilónyi cékla 

1 narancs leve

1 citrom leve

2 evőkanál méz

só

kömény

gumikesztyű!

Elkészítés: 

A céklákat lemosom, ledörzsölöm, és őket bőven ellepő, sós és köménymagokkal (mindig örülök, ha valamibe köménymagot lehet tenni) teleszórt vízben kb. egy óra alatt puhára főzöm. Ha sok időm van, hagyom a levükben kihűlni őket, ha kevesebb, akkor leöntöm róluk a főzővizet és egy adag hidegben hűtöm őket tovább. Ha már legalább langyosak, jöhet a hámozás. (Itt jön a képbe a gumikesztyű: a cékla nagyon fog, szóval ha nem szeretnél könyékig piros lenni, védd magad.) Szerencsére nem küzdelmes a hámozás, mert ha kihűlt, jó esély van rá, hogy a héjat szinte le lehet dörzsölni, vagy kézzel lehúzogatni. Ha nem, késsel akkor is könnyen és gyorsan meg lehet pucolni. 

A megtisztított céklát apró kockákra vágom (szerintem így sokkal jobban néz ki mint karikában és könnyebben is fogyasztható, főleg nekem, aki magában, kanállal meg fogom enni) és beteszem egy mélyebb edénybe. Közben elkeverem a mézet a narancs és a citrom levével, majd ebben átforgatom a kis kockákat. Kész is. Azonnal rá lehet menni, de a hűtőben pihentetve még jobb lesz. Fogyasztás előtt érdemes alaposan átkeverni, hogy mindenhol legyen rajta a léből és szép fényes is legyen. 

Egy adag ára kb. 200 forint.
Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!