Nem tudom, ti hogy vagytok vele; én csak a kétezres évek elején jöttem rá, hogy a répatorta létező dolog, és további éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkóstoljam és rájöjjek, hogy isteni finom. Tényleg az. Hihetetlenül szaftos, már-már lédús, egyszerre otthonos ízű és könnyed, ráadásul kicsit se nehéz megcsinálni, ha van egy biztos recepted.

A recept persze nem minden: a tűzhelynek - főleg, ha sütiről van szó -  legalább akkora szerepe van a dologban. Kevés esemény lendített akkorát konyhai eredményességemen, mint amikor lett egy menő tűzhelyem. A menőt persze jól kell érteni: ne ilyen ipari, meg kemenceforróságú, meg fél fokra pontosan szabályozható csodára gondolj azért. De így is: a lakásfelújítás előtti állapothoz képest (a régi gáztűzhely például csak úgy szuperált, ha résnyire nyitva hagytam és ment be némi levegő és egyébként is nagyon kellett “ismerni”, hogy ki lehessen hozni belőle valamit) ez a mostani konkrétan lenyűgöz és még soha nem hagyott cserben. Amikor beszerelték, egy hétig a hatása alatt voltam, mindent megsütöttem és percekig képes voltam nézni a még mindenféle fröccsenéstől mentes átlátszó ablakon, hogy milyen fegyelmezetten emelkednek a sütik, és hogy légkeveréses üzemmódban milyen vidáman táncol a sütőpapír lelógó széle. Kicsit cringe, vagy hogy is mondják, de ez a szám jut eszembe:

Persze nem csak a tűzhelyes felütés miatt tettem be, de azért is, mert szeretek zenére főzni (konyhai teljesítményem másik csúcsidőszakát hozta el, amikor anyósomtól egyik karácsonyra konyhai rádiót kaptam), és mert az amerikai Voice egyes versenydalainak indokolatlanul gyakori megtekintése az egyik legjellemzőbb időrabló szokásom. Nem akarom túldimenzionálni, mert mindig az eredeti az eredeti, de azért megkapó, amikor egy gyógypedagógus két perc alatt ilyen hatást gyakorol Alicia Keys-re. 

Na de a torta. Amúgy is szeretem, de most egy kedves olvasó receptet kért, így meg is ígértem, hogy hamarosan csinálok. A recept nem családi örökség, és nem is fejből kipattanós: az inspiredtaste csodás leírásából indulva csináltam az én alapreceptemet: jóval kevesebb cukorral, mazsola és mag nélkül, viszont plusz vaníliás cukorral és gyömbérrel, na meg kicsit más krémmel. Egyébként krém nélkül is szuper. 

Hozzávalók egy 22-es formához

25 deka liszt

fél tasak sütőpor

nagy csipet só

1,5 teáskanál fahéj

3 deci növényi olaj

30 deka kristálycukor (barna is jó, sőt)

1 vaníliás cukor

4 tojás

30 dekányi reszelt répa (pucolj meg elsőre 4-5 darabot és mérd a már lereszelt mennyiséget)

egy hüvelykujjnyi reszelt gyömbér (elhagyható)

A krémhez

25 deka mascarpone (olcsóbb verzióban egy nagy görög joghurt) 

1 citrom héja és a fele leve

ízlés szerint porcukor

Elkészítés: 

Kezdj azzal, hogy az összes hozzávalót kikészíted és kiméred, majd előmelegíted a sütőt kb. 180 fokra. 

Ha ez megvan, keverd össze a lisztet, a sütőport, a sót, a cukrot, a fahéjat, a gyömbért és a vaníliás cukrot. Egy másik edényben verd fel a négy tojást és add hozzá  folyékony zsiradékot (nekem most “kamionról leesett" kókuszolajom volt), majd a nedves részt öntsd hozzá a szárazhoz és végül keverd bele a reszelt répát is. 

A masszát öntsd a sütőpapírral bélelt tepsibe és told be a sütőbe. Körülbelül 40 percig sül, de érdemes kicsit korábban is ránézni, illetve tűpróbázni, mert az sem mindegy, hogy milyen formában sütöd. És ugye, ahogy a bevezetőben már volt szó róla: attól is, hogy milyen a sütőd.  Ha pl. eggyel nagyobb karikában, akkor máris nem lesz olyan vastag a massza, így gyorsabban sül. Ha kész, érdemes teljesen kihűteni, mielőtt kezdesz vele valamit, egyrészt mert sokkal finomabb úgy, másrészt könnyebben tudod vágni és a krém se olvad le a tetejéről.  

A krémhez a mascarponét keverd el a citromlével, a cukorral és a citrom héjával. Egy kellemesen édes-savanykás, mondjuk citromos joghurtra emlékeztető, bár vajasabb íz a cél, ehhez kb. egy bő evőkanál porcukor fog kelleni, de kóstolj és dönts. A joghurttal pont ugyanezt kell csinálni, cukorból kicsit több kellhet, mert eleve savanykásabb és több is van belőle egy nagy dobozban. 

Ha teljesen kihűlt a sütid, dönthetsz úgy, hogy keresztben két karikára vágod, és nemcsak a tetejét, de a közepét is megkened krémmel, mint én. Vagy tehetsz csak a tetejére. Vagy el is hagyhatod a krémet. Ha joghurtot csináltál, azt a tálalásnál szedd mellé, vagy kanalazd rá. 

Egy szelet ára kb. 150 Forint

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!