Ha valaha elkészül a “legfontosabb konyhai alapanyagok” című bejegyzésem, amiben ugye a répáról is hosszan szó esik majd, a tojás biztosan benne lesz. Heti szinten rácsodálkozom, hogy mennyi mindenre lehet használni és hogy a feldolgozás módjától függően mennyiféle lehet az íze. 

Más ízű a főtt, a félig lágy, a lágy, a buggyantott, tükör, a rántotta és az omlett  - teljesen függetlenül attól, hogy ízesítetted-e valamivel vagy sem, és csak erre jön rá az, hogy a tojás milyen jó szolgálatot tesz sütikben, tésztákban, panírban és milyen finom, amikor a madártejben, vagy a császármorzsában kiemelkedő szerephez juthat. 

Ezt morzsát most nem a Kaiser, hanem egy Königin, Zsófi tiszteletére csináltam. (Itt most bátran ugorjon a recepthez, aki nem Zsófi). Szóval neki ajánlom, egyrészt, mert kérte, hogy egyszer legyen egy ilyen recept, másrészt, mert épp ma van a szülinapja. A kedvenc dolgom Zsófiban, hogy csupa ellentét. Szemtelenül fiatal, de közben felnőtt módjára gondolkodik: 13 év előnyöm van, de az élet számos területén sokkal érettebb, mint én. Törékenynek tűnik, de nem lehet csak úgy összeroppantani. Kíméletlen kritikus, miközben az első, aki segít, ha van valami. Sebezhető és érzékeny, sokszor bizonytalan, de mindig öntudatos. Szuper humora van, de a fontos dolgokat halálosan komolyan veszi. Jó, hogy ilyen és remélem, szuper lesz a mai napja.

Én mindenesetre csupa szépet és jót kívánok neki ezzel a számmal.

És a morzsa 

A császármorzsával többféle irányban is kísérleteztem. Elvileg a klasszikus bécsi császármorzsa sűrűbb palacsintatésztából készül, vagyis darának híre-hamva benne, de szerintem gyerekkoromban én a hamisat ehettem, mert hiába próbáltam azzal megcsinálni, kicsit se olyan se az állaga se az íze. Csináltam sütőporos verziót is: nem volt olyan.  Az elkészítéssel is variáltam: próbáltam már úgy is, hogy elősütöttem serpenyőben, majd sütőben pirítottam és egy deszkán szabdaltam készre, de a sem volt az igazi.

A szerintem legjobb verzió (morzsás, puha, mégis sűrű, édeskés göbök) grízből és elejétől a végéig serpenyőben készül. Ráadásul messze így a leggyorsabb is: nem sokkal tart tovább, mint bármilyen reggeli tojásétel elkészítése.

Hozzávalók két főre: 

15 deka búzadara

2 deci tej

1 deci tejszín

2 tojás

egy csipet só

1 púpozott evőkanál cukor

1 tasak vaníliás cukor

a sütéshez vaj

Elkészítés:  

A tojásokat szétválasztom. A sárgákhoz keverem a tejet és a tejszínt, a cukrot, búzadarát és a sót. Félreteszem. Amíg pihen, a tojások fehérjéből kemény habot csinálok. A hab felét hozzáadom a keverékhez és bátran összekeverem, hogy fellazítsam a sűrű krémet, a többit pedig már viszonylag óvatosan forgatom bele, hogy annyira ne essen össze a hab.(Össze fog, de jó a tudat, hogy vigyáztam.).

Egy serpenyőbe teszek egy kis vajat és ha felolvadt, beleöntöm a masszát, majd közepes lángon sütni kezdem. Ha ügyes vagyok és jó az edény, hamarosan akár egyben is meg tudom fordítani és indulhat a szabdalás, ha nem, akkor csak elkezdem összetúrni, mint egy rántottát (Egészen őszintén a szilikon lapátkával egyenesen ütögetve kis darabokra trancsírozok és kevergetek, teljesen jó lesz úgy is.) Jó, ha morzsás, de nem kell a végtelenségig sem aprítani, mert akkor kiszárad. Amikor már nem nedves sehol és vannak benne kellemesen pirult részek, akkor kész is.

Tálaláskor porcukorral szórom meg és valamilyen lekvár vagy kompót jár hozzá. Nem vagyok ám olyan menő, hogy mindig csak úgy előkapjak egy birslekvárt, de most van (nemsokára leírom azt is) és ha lehet fokozni, ettől még nagymamásabb a végeredmény. Nyakon is lehet önteni a lekvárral a morzsát, de a legjobb szerintem úgy, ha a villáddal felszúrt darabokkal tunkolsz.

Egy adag ára kb. 200 forint

 Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!