A dödölle elkészítésével mindenképpen meg szerettem volna várni az élettani jellegű téli mackósodást és hogy megint tisztességes covid bellym legyen, mert így legalább már mindegy. És mikor, ha nem egy ilyen minden mindegy állapotban egyen az ember egy adag zsírban pirított hagymás krumplinudli-szerűséget, nem igaz?

Dödöllét mindenfelé és régóta esznek, és bár nem mindenütt ugyanúgy készítik és neve is sokféle, vannak közös pontok: főtt krumpli, liszt és zsír, amiben a kisebb-nagyobb galuskaformákat át kell forgatni, vagy azzal locsolva sütőben megsütni. Hogy melyik a legautentikusabb elkészítési mód, abban nem én vagyok az illetékes, a gyerekdalból pedig sajnos nem sok derült ki. Mindössze annyi, hogy ha éneklünk, akkor - ki tudja, miért - lusta-bumfordi módon dödölének kell mondani, egy ellel. Bosszantó, nem?

Viszont a dalról legalább eszembe jut, milyen nagy erővel hatott rám, amikor megtudtam, hogy a népdalok nagyon többsége egyáltalán nem bokrétákról, meg pünkösdi rózsákról, meg zöld ágakról szól: ez csak a fedősztori! A valóságban legtöbbször szexről, illetve ahhoz kapcsolódóan mindenféle disznóságokról van bennük szó. A már majdnem elfeledett tudást pár éve Az irodalom visszavág elevenítette fel, vicces volt látni, hogy az azt olvasó gyerekeknek is micsoda derültséget okozott az információ. Azóta viszont az a baj, hogy a legártatlanabb dalok mögé is valami malacságot képzelek és valljuk be, megfelelő mentális állapotban (például amiben a fiúk ötödikes és nyolcadikos koruk között vannak) bármire rá lehet fogni, hogy kétértelmű. Még a legártatlanabbakra is. Elég elnyújtva ejteni egy-egy szót, köhécselni, vagy épp kacsintani. Éliás, Tóbiás egy tál dödöle, ettél belőle...khömkhöm. Kertbe mentek a tyúkok hümhümm, mind megették a magot. Ugye, milyen pajzán?

Visszatérve a dödölléhez: igazi olcsón finomat klasszikus, amihez ráadásul nem feltétlen kell patikamérleg: az amennyit felvesz például teljesen jó megközelítés, amikor a liszt adagolásánál tartunk. És mennyire klassz, hogy egy otthoni munkanap közepén 20 perc alatt lehet igazi finomságot csinálni, egy személyre egy megtermett krumpli, némi liszt és zsír segítségével?

Hozzávalók két főre: 

25-30 deka krumpli (2-3 termetes szem)

10-15 deka liszt

só

szerecsendió (elhagyható)

1 evőkanál zsír

Elkészítés:

A krumplikat meghámozom és apró kockákra vágom. Egy lábasban annyi vízzel, hogy épp csak ellepje, felteszem főni, alaposan meg is sózom: ez az adag egy púpos teáskanál sót simán fel tud venni. Ha puhára főtt a krumpli, nem öntöm le róla a vizet, csak lejjebb veszem a lángot, a lábasban krumplinyomóval összetöröm a krumplit, adok hozzá egy csipet szerecsendiót és lassan hozzákeverem a lisztet is. Nagyon hamar nehezen keverhető, inkább tésztaszerű masszát kapok, amit az alacsony lángon tartva melegítek és folyamatosan próbálok keverni. Nem könnyű, mert tényleg nagyon sűrű massza lesz belőle, de nem is a tükörsima állag a cél, csak hogy a hozzáadott lisztet felvegye. Ha összeállt és már nem bírok vele, félrehúzom a tűzről. Egy serpenyőben zsírt olvasztok, közben a masszából a nudlinál nagyobb akármiket formázok, majd a serpenyőben mindkét oldalukon megpirítom őket. Érdemes figyelni, alánézegetni, mert a kellemesen pirult kéreg és a szenesedés közt néha nagyon rövid idő telik csak el. 

Az eredmény egy belül krémes, kívül kérges csoda, az élmény egyszerre hasonlít nudlihoz, de furamód egy finom tésztabatyuhoz is, nekem önmagában is nagyon ízlik. Persze mindenképpen jó mellé valami savanyú (én gyöngyhagymát ettem), és/vagy savanykás dolog, pl. tejföl.

És innentől a végtelenségig lehet cifrázni: jól áll neki a pirított hagyma, a szalonna, de el tudom képzelni kolbászmorzsával is. Köretnek is kitűnő, de - főleg a fenti kiegészítésekkel - önálló fogás is. 

Egy adag ára kb. 120 forint.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!