Egy csomó olyan étel van, amit házilag tudsz a legfinomabbra csinálni. Egy rakott krumpli, egy kelkáposztafőzelék vagy egy madártej otthon a legjobb, ugye?

A pizza viszont más tészta. Főleg, ha az ember olyan önhitt, hogy a sajátját a legolcsóbb külnápolyi pizzéria, vagy a körúti Igen csodáival hasonlítsa össze. Otthon sajnos nem lesz olyan. Lehet szuper a recepted, vehetsz nullás lisztet, gyúrhatod éjjel nappal: amíg 250 fok a maximum, amire be tudsz fűteni, nem tudsz pár perc alatt levegős, egyszerre puha és ropogós, fekete pöttyökkel tarkított pizzát összehozni. Jó, maradjunk annyiban, hogy nekem még nem sikerült.

Pizzád ugyanakkor nevetve állja az összehasonlítást, ha a kiszállítósokkal, pláne, ha a konyhakész tésztákkal vagy a mirelit verziókkal kerül versenybe, és a legjobb az egészben, hogy az otthon összeállított verzió igazából nem is ördöngösség. Nem érdemes megijedni, amikor látod, mennyi “ez a legautentikusabb, hiba ha nem így csinálod” receptet találsz a neten böngészve: valószínűleg majdnem mindegy, melyikből indulsz ki, mert apró nüanszoktól eltekintve az alapok nagyon hasonlóak. Fél kiló liszthez kábé három deci víz, némi só, pici olaj és élesztő kell és kész. A házipizza-sütéssel kapcsolatos, számomra legfontosabb tanács nem is a “fele ilyen, fele olyan liszt”, de még csak nem is a “sima liszt nem jó, csak a 00” volt, hanem az, hogy a pizza annál jobb, minél kevesebb élesztővel minél hosszabb ideig kel. 

(Mindjárt folytatom, csak ide kívánkozik, hogy nagymamám holmijai közül előkerült egy kilencvenhármas Fakanál magazin, ami - milyen szerencse - épp a pizzakészítés rejtelmeibe vezeti be az olvasót és nagyon vicces olvasmány.

Az elején ott van Füles, aki itt épp arra a hölgyre néz szokásos flirty mosolyával, aki egy - ha jól nézem: szőlővel, kukoricával, ananásszal, borsóval, gombával, és egy szelet sajtos hússzelettel, továbbá valami raguval fedett pizzát tol be éppen. A pizzatésztára viszonylag kis hangsúly jut a kiadványban, a feltétekre viszont annál több. Lehet, hogy csak nekem vicces, de nekem nagyon, hogy az óvatos rávezetés után (salátás pizza, amin besamel mártás és zöldségek fekszenek) jönnek a “magyaros” májas, virslis és csontvelős verziók, végül pedig a német pizza, ahol a recept leírása így kezdődik: 10 deka kelkáposztát megtisztítunk, metéltre vágunk, 15 deka füstölt tarjával és egy leveskockával felteszünk főzni. Desszertnek ráadásul édes pizza is van benne, amiben a szósz cukros tojássárgája, amin aztán befőttek fekszenek és a sütőből kivéve tojáslikőrrel kell meglocsolni.

Pedig az olaszok - amennyire ezt meg tudom ítélni -  nem szeretik túlbonyolítani a dolgot. Nem akarom nagy utazónak beállítani magam, csak azért, mert párszor voltam náluk, de azt tuti, hogy sok olyan helyre ültünk be, ahol pizzát is árultak, és nem nagyon találkoztam azzal, hogy egy egész vasárnapi menüsort akartak volna a tésztára fektetni. Nekem ráadásul az egyszerűek közül is az egyik legegyszerűbb, a krumplis verzió a kedvencem, ennek a receptjét írom most le. Aki mutat nekem ennyire olcsó és finom ételt, az vendégem valamikor egy ilyenre.)

Hozzávalók egy pizzához: 

25 deka liszt (most volt nagyi titka nullás lisztem, de a sima is ok)

1,5 deci víz

1 teáskanál só (soknak tűnhet, mert sok, de így lesz olyan, hogy a széle önmagában is szuper nass)

1 mokkáskanálnyi porélesztő

1 mokkáskanálnyi  cukor

kevés olaj

Hozzávalók a feltéthez: 

1 nagyobb krumpli

só

bors

rozmaring

kicsi olaj

Elkészítés:

1, Előkészület

A fentebb említett hosszú kelés itt egész éjszakán át tartót jelent, szóval legkorábban holnap délre vagy vacsira tervezz ezzel a házi pizzával. Jó, igazából nem kell itt fontoskodni: ha most begyúrod, vacsira is tök jó lehet.

A lisztet, a sót, a porélesztőt és a pici cukrot (ezt kizárólag babonaságból teszem bele, amúgy nem kell) egy mély tálban összekeverem.  Másfél deci langyos vizet öntök hozzá elkezdem összeállítani a tésztát. Viszonylag hamar összeáll, de akkor még nincs kész, addig kell gyúrni, amíg a rendezetlen felületből szinte tükörsima lesz. Kevés olajat ilyenkor gyúrok bele. Amikor szép sima, a kiolajozott tálba teszem, ecsettel még a tetejét is hajszál vékonyan bekenem. "Légmentesen" zárom le, hogy a teteje ne száradjon ki, tehát nemcsak egy ronggyal, hanem másik tányérral vagy ilyesmi. Ha eszembe jut este, még egyszer át szoktam gyúrni, aztán úgy hagyom éjjelre. (Ha több pizzányit csinálok, erre az éjjeli kelésre akkor is már pizzányi adagokban teszem el, hogy ne kelljen a kész tésztát kínozni, amikor felhasználom.)

Reggel dobozostul beteszem a hűtőbe - ebédre, aznap vacsira, de még egy ebéddel odébb is felhasználható. 

2, Sütés

Bő fél órával azelőtt, hogy ennénk, befűtöm a sütőt. Először légkeverésre teszem, majd mielőtt belemegy a pizza, marad ez a hőfok, csak alsó-felső sütőre állítom. (Ha még a régi sütőm lenne, feltenném maximumra és kész.) Közben végig benn van a tepsi is, amin sülni fog a pizza, hogy ha már kemencém vagy pizzakövem nincs, legalább forró alapra tudjam tenni. Míg melegszik, megpucolok egy krumplit, hajszálvékonyra karikázom és pár percre vízbe áztatom: ettől azt remélem, hogy kicsit kiázik és nem lesz lisztes ízű. Míg ázik, előveszem a pizzatésztát, ráteszem egy sütőpapírra, kerekre lapogatom, majd vékonyra nyújtom. Ezután körberakom a leszárított krumplikkal, sót, durvára tört borsot szórok és kicsi olívaolajat öntök rá.

Ha már forró a sütő, a pizzát papírostul a középre tett tepsire dobom és elkezdem sütni. Kevesebb, mint 10 perc kell neki, hogy kész legyen, de érdemes nézni is, és vigyázni: mire itt igazán szépre pirulna a széle, ki is száradna sajnos. De ha figyelsz, szépen égett szél nem, jó állag viszont kisül belőle. 

Ha kész, kiveszem, rászórom a rozmaringleveleket (azért csak most, mert nem akarom elégetni), szeletelem és megeszem. Csináltam egy rossz minőségű, de a metszetet mutató képet, szerintem kb. ilyesminek kell lennie: az alja ropogós, a széle kívül ropogós, de belül puha. Nem mindenhol ilyen levegős a széle sem, de ezek a kedvenc részeim. Ja, az apró szemcsék búzadaraszemek, szórtam alá azt is, hátha attól még jobb, de pont olyan, mint nélküle.

Nagyon durva, de egy ilyen csoda költsége nincs  200 Forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!