Napok óta motoszkál a fejemben, hogy gulyáslevest kellene csinálni, de csak ma láttam neki, mert meg akartam várni, hogy megfelelő tér és idő is legyen hozzá. Na nem mintha bonyolult volna, de azért - ha marhából van - jó sokáig fő és szerettem volna szépre is csinálni: nem elsietve, hanem csinosra vágott zöldségekkel, pöpec módon megtisztított húskockákkal és mélyvörös színnel. 

A gulyásleves különben az egyik első olyan étel volt, amit saját háztartásomban is meg szerettem volna főzni, de csak arról volt elképzelésem, hogy hagymásan, paprikásan kéne kezdeni, meg kockára és karikára vágva kell majd sorban beletenni a hozzávalókat. Azért már a pótanyukámat kellett felhívnom, hogy megmondja, mik azok a fűszerek, amiktől olyan íze lesz, amilyen; az enyémet azóta a rengeteg (szerintem az övénél több) kömény teszi. Mindjárt rá is térek a receptre, de addig is jó ebédhez szól a nóta jelleggel ideteszem a Talpuk alatt fütyül a szél című eastern/gulyáswestern "soundtrack" videóját. Míg végighallgatjátok, pont fel lehet aprítani a zöldségeket meg a húst.

Szomjas György filmjét még tavaly előtt nyáron láttam, nagyon tetszett, örülök, hogy most eszembe jutott, mert valamelyik nap tuti újranézem. Elképesztő hangulata van. Törvényen kívüli sztori: bizonyos Farkos Csapó Gyurka lelép a börtönből és visszamegy garázdálkodni a tanyavilágba, hogy bosszút álljon azokon, akik feladták, személyes történetét közben a puszta népének kínlódós mindennapjai körítik. De nem is a sztori a lényeg, hanem a feeling: Sebő Ferenc szuper zenéje és Ragályi Elemér hihetetlenül jó képei visznek el oda, ahol az idő egyrészt ólomlábakon jár, másrészt viszont élet és halál kérdések dőlnek el fél pillanat alatt és ahol olyan kilátástalan hidegek és havak vannak néha, hogy az ember a meleg lakásban ülve is hideglelést kap. Az egész olyan, mint egy ballada: baljós, lassú és a zsigereidre hat. A puhán jóképű Bujtor inkább kivételt erősítő szabály, a filmben amúgy szép (Vladan Holec) és csúnya fickót (Djoko Rosić, Reviczky Gábor, Szilágyi István) egyaránt baltával faragtak és szerintem ez a legjobb az egészben. 

És akkor a gulyásleves

Hozzávalók két főre

20 deka marhahús (nagyon büszke voltam magamra, hogy mertem ennyit kérni a hentestől, amúgy csodaszép hús, amit combként árultak)

1 termetes sárgarépa

1 méretes fehérrépa

1 kapitális krumpli

1 nagy fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanálnyi kömény

só

bors

két babérlevél

1 evőkanál zsír

pirospaprika (bőven)

1 TV paprika

1 nagy vagy több kisebb paradicsom

Ha szeretnétek csipetkét/nokedlit: egy tojás és liszt

Először előkészítek mindent, hogy utána menőn már csak borogatni kelljen a hozzávalókat. A hagymát nagyon apróra vágom, a fokhagymát zúzom. A paradicsomot és paprikát aprítom, a húst kis kockákra, a répákat karikára, a krumplit szintén kockára vágom. Ha ez megvan, egy lábosban megolvasztom a zsírt, majd jön a kömény, hagyma, fokhagyma. Rádobom és alaposan megpirítom a húst, majd jöhet a só, bors, paprika és paradicsom, fűszerpaprika és kicsi víz. Ezt a rövidebb levet többször (szerintem négy ötször is megtettem) elfőzöm, mindig újra visszapótolom sűrű pörkölt alapot készítve. Ha a hús már kezd puhulni (nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez kb. két óra elteltével történik), felöntöm hét deci vízzel, és hozzáadom a répákat is, majd kb 5-10 perc múlva a krumplit is. Csipetkét tépdesek, majd ha meguntam, ugyanabból az anyagból nagyobb göböket szaggatok bele.

Isteni: a szaft olyan tartalmas, hogy már majdnem ragu, a hús karakteres ízű, a zöldségek kicsi édeskés beütést is adnak hozzá, az üres levén el tudnék lenni a világ végéig, csak adjon valaki elég kenyeret hozzá.

Igen, a marhahús drága, de ha onnan nézem, hogy egy főre csak 10 deka van benne, 600 forintnál tutira nincs többen ez az adag, cserébe finom, kiadós, semmi glutamát és más trükk, és max. egy palacsinta vagy egy kis madártej kívánkozik utána.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!