Tervezek majd egy posztot arról, mi az a néhány alapanyag, aminek szerintem mindig kell lennie otthon (értsd: szeretem, ha van), mert tényleg létezik néhány olyan hozzávaló, amit szinte bármiben el lehet sütni és akkor is jó kaja készülhet, ha látszólag üres a kamra. Ez még nem az a poszt, de a mai ételbe rögtön két ilyen alapdolog is bekerült, ráadásul a végeredmény is annyira variálható, hogy ilyet, vagy ehhez hasonlót szinte biztosan össze tudsz barkácsolni abból, ami épp otthon van.

Rizs például mindig van, erre a biztos tudásra alapozva akartam tegnap valami gyors, kolbászos rizottóféleséget csinálni. Elterveztem azt is, hogy a mélyhűtőben lapuló negyed zacskó zöldborsót is bele fogom borítani, az viszont csak élesben derült ki, hogy borsó nincs, sőt valószínűleg nem is volt. Amire emlékeztem, az egy nagyon régóta hányódó zöldbabos zacskó, amit egy nem teljesen tiszta pillanatomban gyakorlatilag üresen tettem vissza a mélyhűtőbe. Akkor mi legyen a zöldség? Hát persze, hogy répa, hiszen ez a másik, otthon mindig fellelhető alapanyag, ami mindenre jó, és ebbe az ételbe meg színében és édeskés ízével is tök jól passzol majd. 

Az, hogy répa mindig van otthon, nemcsak az én rajongásomnak köszönhető: törpenyuszink, Lexi szintén nagy répafogyasztó. Neki ráadásul mindegy, hogy csak héjat kap, vagy egészben rág, olyan elégedett tőle, hogy épp csak meg nem kérdi, “Mi a hézag, Hapsikám?” 

Már majdnem nem tudtam, mi legyen a kis színes a mai posztban, de aztán eszembe jutott Tapsi Hapsi. Emlékeztek a figura jellegzetes orgánumára? Az idén egyébként épp 80 éves Bolondos Dallamok sorozat szürke nyuszijának vicces, kissé affektáló magyar hangját egy időben Bor Zoltán kölcsönözte (sőt olyan is volt, hogy épp Cucu Malacnak ugrott be, meg persze volt egy csomó más szinkronja is), az átszellemüléshez a felvétel alatt végig nyúlpofát vágva. Legalábbis ez derül ki abból a tegnap fellelt és nagyon aranyos videóból, amin Bor Zoltán, Hankó Attila, Perlaki István és Csankó Zoltán épp egy következő epizódot mondanak alá.

Lehet, hogy ma már ennél sokkal profibb körülmények között megy egy ilyen szinkron, legalábbis nem egy mikrofonon és fülesen osztozik az egész stáb, nem tudom. Azt mindenesetre nagyon érdekes látni, ahogy a karaktereket nemcsak a hangjukkal, de arcjátékkal is megformálják a színészek. Kábé 1.20-tól nézzétek!

Visszatérve a kolbászos rizsre: ebben nemcsak az a jó, hogy tök finom, hanem hogy tokkal-vonóval megvan 20 perc alatt és tulajdonképpen bármelyik összetevő lecserélhető arra, ami éppen van otthon. Szerintem jó lehet például bulgurral (amit akkor külön főznék meg), zöldségből jó lehetne bele a már említett borsó vagy paprika, vagy akár fehérrépa, debreceni helyett el tudom képzelni száraz kolbásszal, tisztességes virslivel, de akár húsosabb, pirított szalonnával vagy csirkével is, egyikkel sem lesz lényegesen lassabban kész. Ja, és hát fűszerezni is száz másik módon lehet. Én most így csináltam.

Hozzávalók két személyre: 

10 deka debreceni 

10 deka paradicsom (nekem koktélparadicsomom volt, de más is jó, sőt a konzerv is és akkor nem kell kerülgetni a héjakat sem)

1 szál sárgarépa

1 fej hagyma, vagy annak megfelelő mennyiségű póré

1 csésze rizs

kömény, só, bors, paprika, csili

zsiradék

Elkészítés:

Olajon (kókuszzsíron, zsíron, ami van), megpirítom a hagymát és a köményt. Hozzáadom a karikára vágott debrecenit, az apró kockára vágott répát, majd a paradicsomot és a rizst. Magas hőfokon jól átpirítom az egészet -  nem baj, ha kicsit le is kap az alja; kifejezetten jót is tesz neki, ha van egy kis stichje. Ha ez is megvan, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, vagy alaplével (ennyi bőven elég, mert a paradicsom is ereszt majd még levet), megsózom, borsozom, sima piros és egy kis csilipaprikát teszek még hozzá. Fedő alatt készre párolom, úgy, hogy azért nedves, kicsit ragacsos maradjon. Kész is!

Itt látszik a ragacs, meg az, hogy tényleg van benne egy kis kolbász is. 

A végeredmény egy kellemesen kásaszerű, kicsit édeskés, kicsit csípős étel, ami után csak egy edényt kell mosogatni, és ami olyan jól csúszik, hogy én legszívesebben kanállal enném.

ui.: Semmi bajom a paradicsom héjával és szerintem kicsit se zavaró ebben az ételben sem.

Egy adag ára kb. 400 forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!