Ha sulis menzán, vagy ami még rosszabb, tábori kantinban tettek eléd tojáslevest, valószínű, hogy egy életre elment a kedved a savanykás, halványbarna zsepifoszlány-ragutól. Én is csak akkor szerettem meg ezt a tipikus fizetés előtti levest, amikor anyósom kisbabás koromban hozott belőle. Hatását tekintve minden szoptatós teánál jobb ugyanis. 

Hihetetlen, hogy az ételekhez kapcsolódó emlékek milyen erősek tudnak lenni. Még az illatoknál is durvábbak szerintem. Ahogy belekóstolok ebbe a köményes levesbe, nemcsak az jön vissza, milyen elmondhatatlanul jól esett minden egyes alkalommal, amikor anyósom ennivalót hozott akkoriban (arról, hogy kétféle főtt étellel és egy zsinórfüles spárszatyornyi hideg élelemmel állítson be minden alkalommal, pár éve szokott csak le), de visszajön az újszülöttes korhoz kapcsolódó érzéskupac is. Szétválaszthatatlanul van benne bizonytalanság, félelem, fáradtság, öröm és hitetlenkedés, meg a minden nap ugyanolyan erős döbbenet, hogy ez a gyerek az enyém. Anyósomhoz egyébként sok leveses élményem kötődik, a húslevest például teljesen máshogy csinálja, mint bárki, akit ismerek (magamat is beleértve). Amit ő főz, az valahol félúton van a tipikus vasárnapi és a gulyásleves közt, tele van kockára vágott zöldséggel, legalább háromféle hús és csont fő benne, kuktában készül, meglehetősen sós és imádom. Uppony, vagyis most már Ősagárd íze is van, és ha csinál (mindig szokott), akkor tuti, hogy legalább háromszor szedek belőle. És akkor még nem is írtam a szintén utánozhatatlan fejtettbab-leveséről, amiben óriási zellerlevelek úsznak. Hm. 

Na de a tojáslevesre visszatérve: ez egy nagyon jó dolog! Valójában igen szép színe van, a foszlányok mellett van benne fejenként egy csaknem elegáns buggyantott tojás is, és kenyérkockákkal, vagy pirított fokhagymás kenyérrel elképesztően jó. Túlzás nélkül élmény, amikor a lágy sárgáját elfelezed a kanaladdal és belefolyik a levesbe például. Ráadásul - és ugye ez ebben a blogban mindig külön előny - nevetségesen, sőt szürreálisan olcsó és nagyon könnyen elkészíthető.

Hozzávalók két főre: 

3 tojás

1 ek zsiradék (zsír a legjobb)

1 evőkanál liszt

1 kávéskanál köménymag

1 kávéskanál pirospaprika

1 kávéskanál só

Elkészítés:

A zsiradékot felolvasztom, forrósítom, beledobom a köményt, majd kis idő múlva hozzákeverem és megpirítom a lisztet. A rántást megszórom pirospaprikával és lassan, kevergetve felöntöm kb 4 deci vízzel, majd meg is sózom. Pár percig főzöm. Közben egy tojást felverek, és ha a leves forr, de nem lobog, lassan, folyamatosan kevergetve, vékony sugárban belecsurgatom a tojást. A másik kettőt ezután simán, kavarás nélkül ütöm bele, de nem finomkodom vele, szerintem ebben jól néz ki, ha rendezetlen. Épp csak egy percig főzöm, majd félrehúzom a tűzről. Érdemes megkóstolni, elég sós-e.

Pirított kenyérkockákkal is fel lehet dobni, én most néhány szelet pirított, fokhagymás kenyeret eszek hozzá  és petrezselymet is szórok rá.

Egy adag ára kb. 100 forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!