Szoktál te is úgy lenni, hogy már előző este azon gondolkodsz, milyen finom is lesz a másnapi ebéd, vagy épp desszert? Velem nemcsak akkor, amikor valami bonyolultabb dologba fogok, és előre élvezem a bíbelődést, de akkor is, amikor lehengerlően egyszerűt csinálok, olyasvalamit, amiről egészen biztosan tudom, hogy finom lesz és jól is fog kinézni. Tegnap este egy almás dutch baby elképzelésére ringtam álomba.

Ismeritek ezt a finomságot? Mármint a dutch baby-t? Ami egy - egyébként neve ellenére  nem holland, hanem -  német eredetű palacsintavariáció? Simán mondhatjuk német palacsintának, esetleg palacsintafelfújtnak vagy Bismarcknak is, a lényege, hogy bár palacsintatésztából és serpenyőben, viszont sütőben sül, ahol istenien feljön, a széle egész kicsit ropogós lesz, belül könnyed marad és baromi jól néz ki. Nagyon praktikus, mert nem egyesével sütögeted a rengeteg palacsintát, hanem egy serpenyőben letudod az egészet, és még nagyobb vendégsereget is jól tudsz lakatni, ha mondjuk egy nagy tepsibe tolod be a megfelelő mennyiségűre felszaporított masszát. De akármekkora adagban is csinálod, a végeredmény egy isteni finom, nagymamád császármorzsájára és palacsintájára egyaránt emlékeztető finomság lesz. 

Jaj, azok a nagymamás édességek, ugye? Neked is eszedbe jutott pár kedvenced? Azokra a tökéletesség határát súroló csemegékre gondolok, amit a nagymamák az unokák, menyek, fiak, lányok, unokavők és mindenki kedvére csinálnak, és amiket szabadkozva tesznek az asztalra, olyan kommentárok kíséretében, mint “nem jött fel rendesen”, “nem sikerült jól”, “el vagyok kenődve, mert ennek nem ilyennek kellene lennie”. Ezekre a felvetésekre ugye jellemzően azért nem tudsz válaszolni, mert tele van a szád az említett finomsággal, ami természetesen most is pontosan olyan jó, mint amióta az eszedet tudod. Nagymamám grízes sütije (említettem már, hogy nem volt nagyon sütős, főzős, de ennek a sütinek a krémje nagyon megmaradt bennem) és pótnagymamám diós holdacskája jut eszembe (a világ legkönnyedebb piskótája tetején a saját házi lekvárja és dió) és azt hiszem, a közeljövőben meg kell próbálkoznom ezekkel is. 

És mihez kezdjenek azok, akik már nem tudnak a nagyijukhoz felugrani, vagy akiknek eleve nem különösebben sütögetősek a felmenői? Nekik sem kell teljesen elanyátlanodni ám! Legalábbis, ha történetesen Bécsben élnek. Ott található ugyanis a Vollpension nevű csoda, amiről pár szóban mesélni szeretnék, hogy mára is legyen valami bónusz a recept mellé. 

Képzelj el egy helyet (bisztró-cukrászda-bruncholó-vacsorázót), ahol a finomabbnál finomabb házias sütiket, reggelinek valókat és könnyű ebédeket, gyakorló nagymamák és nagypapák csinálják, meg úgy általában: ők viszik az egész helyet.  Ahol a pultban csak néhány, de a maga nemében tökéletes süti van, az ételválaszték meg olyan, mintha a nagymamádhoz ugrottál volna be: van egy kis húsleves, ja, meg pörköltvég, jó sok szafttal, adok hozzá savanyút és kenyeret, nem eszed meg ezt a kis töltött paprikát... Bírnád? 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Vollpension� (@vollpension_wien) által megosztott bejegyzés

Lehet, hogy a kép alapján túlzónak érzed az Oma-sikket, amivel berendezték, de nekem nagyon tetszik, éppúgy, ahogy a budapesti Asztalka romantikáját is egyből megvettem. És a lényeg nem is a berendezés, hanem az, hogy mennyire jó érzés nem futószalagon, hanem figyelemmel és rutinnal de nagy nagy odafigyelés mellett egy rakás kedvességgel készült ételeket enni. Ha lesz még olyan, hogy az ember csak úgy jön, meg és beül, ide biztosan el szeretnék menni még egyszer. Ja, és itt tökéletesen el tudnám képzelni, hogy frissen összeraknak az embernek egy dutch baby-t is. 

Dutch baby karamellizált, fahéjas almával, ahogy én készítem

Hozzávalók egy kis serpenyőhöz:

Ez amolyan desszert adag, ha a délig tartó lendület a cél egy kiadós reggelivel, bátran duplázd meg. 

a palacsintához:

1 jó nagy tojás (eleve szeretek nagy méretű tojást venni) 

0,75 deci tej (ne aggódj, ha nincs ilyen pontos mércéd nem lesz baj a decinyi, de még a féldecinyi tejből sem)

30 gramm liszt

1 tk cukor

jó nagy evőkanál vaj

az almához:

1 szem alma

1 ek cukor

1 tk fahéj

1 ek vaj

A sütőt előmelegítem 220 fokra. Egy edényben összekeverem a palacsintatészta hozzávalóit ( jó, ha ezek mind szobahőmérsékletűek), míg többé-kevésbé sima tésztát kapok. Nem kell túlkeverni, ha kicsit itt ott darabos, az a végén nem fog látszani rajta, de maximalisták csinálhatják akár a turmixban is. Egy serpenyőt felforrósítok (vannak, akik a sütőbe tolják be, de szerintem teljesen jó úgy is, ha a tűzhelyen gyújtasz alá és legalább az elején nem égeted össze a kezed), beledobom a vajat és ha az is felolvadt és mindenhol jól eloszlott (soknak tűnik, mert sok is), beleöntöm a tésztát és betolom a forró sütőbe. Nem nyitogatok és aggodalmaskodok, mert kb. 15 perc alatt kész is lesz (nagyobb mennyiség esetében nő az idő is) ez a szabálytalan szépség. Érdemes rögtön kitenni az asztalra, mert baromi jól néz ki (a képen már kicsit le is eresztett, de hát így is vonzó) és langyosan javaslom megenni is.

Tálaláskor tökéletes csak porcukorral szórva, de jöhet rá lekvár, mogyorókrém, mogyoróvaj, szezonban mindenféle friss gyümölcs, vagy mint a mi esetünkben, egy kis fahéjas, karamellizált alma, ami meg így készül: 

Az almát meghámozom és vékony cikkekre vágom, egy serpenyőben vajat olvasztok és benne olvadni hagyom a cukrot is, ha barnul, rádobom az almákat, meglocsolom egy kis citromlével, megszórom fahéjjal és hagyom megroggyanni. Tálaláskor a meleg ducth babyre halmozom. 

Egy adag ára kb. 200 forint az almás feltéttel együtt,  hát sose rosszabb üzletet. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!