Vasárnapi süti, hm...
Ha engem kérdeztek, nem is ebéd után esik a legjobban, hanem egy esetleges délutáni szunyókálás befejeztével, kávé mellé. Főleg, ha valami jó kis csokis finomságról, mondjuk brownie-ról van szó.
Nem mondhatnám, hogy tudományos konyhát viszek, de azt még én is elfogadom, hogy a sütikkel kapcsolatban érdemes az eszét használnia az embernek. Amikor például brownie készül, jó ha eldöntöm, hogy ragacsos, lapos és sűrű verziót, vagy inkább csokitortásabb kiadást szeretnék: ez a süti alapvetően tök egyszerű és nem is kell hozzá sok minden (csoki, kakaó, liszt, tojás, cukor, só és vaj), de az arányok azért másak attól függően, hogy melyik típus jön be leginkább. Én a ragacsos verziót szeretem és emiatt arányban több csokit, vajat és kakaót, de kevesebb lisztet használok.
Bocs, de a ragacsról eszembe jut a Ragacs Tragacs. Emlékeztek, ismeritek? A mesekönyv-sorozat, amiben egy veterán autó kalandjairól van szó, Val Biro, vagyis Bíró Bálint István író, grafikus nevéhez fűződik. A tehetős családból származó Birót szülei még a második világháború előtt Angliába küldték tanulni, ott is ragadt, szabadúszó illusztrátorként végig ott is dolgozott, és veteránautó-rajongóként 1966 és 2001 között összesen 37 kötetnyi sztorit jelentetett meg Austin Clifton Heavy 12-4 típusú, Gumdropnak becézett kocsijáról. A sorozat néhány részét a nyolcvanas években a Móra is megjelentettei tthon, Ragacs Tragacs címmel. Ahogy nézem, online antikváriumban elcsíphetők belőle darabok.
Ez már önmagában klassz, de még érdekesebb, hogy Biro tényleg elkötelezett autóbolond volt, egy sor autókiállításon feltűnt nagy becsben tartott kocsijával, ami még a kétezres években is pöccre röffent és amit kilencven felett is simán elvezetett. Biro és kocsija története az illusztrátor halála előtt még bekerült egy izgalmas dokumentumfilmbe is, amiben Nagy-Britannia legidősebb sofőrjeit mutatták be. És akkor ez lenne a mai plusz, amit szeretettel küldök nektek. Én minden ilyen sztorit nagyon szeretek, mert egyszerűen lenyűgöz, amikor idős emberek magától értetődő természetességgel csinálják tovább azt, amit egész életükben csináltak és az, hogy ez mennyire frissen és épen tartja őket: egyikük másikuk simán 20-25 évvel frissebb a koránál. Az egészet érdemes megnézni, még akkor is, ha Biro feltűnésére 28 percig várni kell
És akkor a Brownie
Hozzávalók a kedvenc kistepsimhez:
18 deka étcsoki (azért ennyi, mert ez pont két tábla Szerecsen és azt nagyon szeretem sütiben)
2 hatalmas tojás
10 deka vaj
130 g cukor
60 g liszt
60 g kakaópor
egy jó nagy csipet só
Elkészítés
A sütőt jó előre befűtjük 180 fokra.
A vajat és a csokit összeolvasztom, alaposan elkeverem és félreteszem. Egy másik edényben a tojást és a cukrot habosítom kifulladásig. Nem vicc, hogy addig: nyugodtan kavarhatod akár 10 percig is, míg habos krém nem lesz belőle. Ha ez megvan, jöhet bele a vajas csoki, ezt az új keveréket további 5 percig érdemes habverővel megdolgozni. Ha ez is kész, akkor az előzetesen összekevert száraz részeket (liszt, kakaó, só) is hozzá lehet keverni, de ezt az én habverőm már nem viszi, olyan sűrű, így csak kézzel keverem bele.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm/nyomom/terítem az egészet és betolom a sütőbe. A tetején már 10 perc után ott lesz a klassz kis réteg és ilyenkor jön a trükk, amit ebben a videóban láttam: kiveszem a tepsit a sütőből és párszor a nagy vágódeszkámhoz csapom az alját. Ettől még jobban összeáll és a teteje szépen megrepedezik. Mehet is vissza! Összesen körülbelül 25 perc alatt készül el, de csinálj tűpróbát: itt normális, ha ragad még rá ez és az és nem jó, ha kiszárad. Kész is! Érdemes megvárni, hogy kicsit kihűljön, mert akkor szebben szeletelhető. Ragad, folyik, édes, cokis, isteni. Néha szívből sajnálom az ételeimet, hogy én fényképezem őket. A képen nem jön át, hogy ez tényleg egy isteni brownie.
Egy tepsinyi finomság költsége körülbelül 1200 forint, de simán megéri, mert kilenc tökéletes szelet jön ki belőle.
Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!
