Szeretitek a perecet? Ugye hogy! Hiszen olyan jó (feltéve, hogy friss) a ligeti vékony, sóval csepegtetett, vagy a sima ropitésztájú mini, de a retró, csokiba mártott is. A legjobb mégis a bajor típusú: tudjátok, ami kívül sötétebb barna, fényes és kérges, belül foszlós és van egy nagyon leheletnyi savanykás vagy nem is tudom, milyen íze. Na ez egészen isteni magában vagy sör mellé, de szuper szendvicset is lehet csinálni belőle, hiszen kicsit olyan mint egy nem édeskés bagel. 

Két éve húsvétkor Berlinben voltunk családilag, ott kaptam rá erre a finomságra. Tudtam persze addig is, hogy van ilyen, meg ettem is már, de ott a kolbászoknál és más finomságoknál is jobban érdekelt ez a péksüti, pláne, hogy minden sarkon egészen pöpecet lehetett kapni.

Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy jöttek létre az egyes ételek. Például milyen lépéseken át vezetett az út addig, hogy az emberek rájöjjenek: panírban nemcsak finom, de kiadósabb is a hús és miből lenne jó megcsinálni a burkot? Vagy hogy a tojás szétválasztásával, a fehérje habbá verésével isteni desszerteket lehet csinálni? Ki, mikor és hogyan találta ki, hogy jó lesz, ha a perecet sütés előtt valami lúgos folyadékba dobják? Erről amúgy van egy legenda, miszerint egy állítólagos bajor pék állítólagos felesége épp az állítólagos pékműhelyt mosta fel állítólagos lúgos vízzel, amikor - hogy a pékné vagy a pék volt ügyetlen, az most mindegy - de egy perec állítólag beleesett a lúgos vízbe. Az asszony gyorsan kikapta a tésztát, a férj meg jól kisütötte a perecet. Érdekes sztori, még ha nem is vet túl jó fényt a péktársadalomra ez a felmosóvizes veszélyeztetés. A perec viszont tényleg csodás színű és jó értelemben kérges lesz a lúgos fürdőtől, amit felmosóvíz nélkül, szódabikarbónával is elő lehet állítani.

És hogy legyen dal is mára, hadd rakjam ide a Kati és kerek perec Pereces bácsi című dalát. Én sem szeretem, amikor felnőttek gyereknek öltöznek és kifejezetten zavarba is ejt, ahogy az ál-pálutcai tag flörtöl a pereces bácsival, de ettől tekintsünk el, mert a szám kellemes és perecről szól. 

Amúgy ezzel az együttessel az volt, hogy bár kifejezetten sikeresek voltak, a nyolcvanas évek elején állítólag egyszerűen félretették őket, mert Erdős Péter úgy ítélte meg, hogy a kedvenc Neotonnak nem kell egy másik dallamos, családbarát diszkót (is) csináló konkurencia. A zenekar tagjai külföldre mentek vendéglátózni, Kati (Nagy Katalin) is kinti éneklésből szedett össze pénzt, amiből aztán díszállat-kereskedést nyitott.

És akkor a perec!

Ha valami olyat sütök, amit még nem csináltam, első körben Limarához szoktam fordulni, mert ha az ott leírtakat követi az embmer, bármilyen tészta is készül, tuti jó lesz. A következő alkalomnál rendszerint nézek hozzá valami külföldi verziót is, aztán ha már többször sütöm, akkor felbátorodom, meg okoskodni próbálok és ma már vizet a saját perecembe egyáltalán nem teszek, meg kicsit több cukorral (pluszban a tésztához és a vízbe is) bégelesebbítem is.

Hozzávalók 6 kis perechez:

A perecekhez: 

25 deka liszt

1,5 deci tej

2,5 deka vaj

teásknál cukor

teáskanál só

1,5 deka élesztő  

A fürdőhöz: 

egy jó nagy lábos víz

egy csomag szódabikarbóna

A tejhez hozzáadom a cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. A lisztet a sóval elkeverem, majd hozzáadom az élesztős tejet és a vajat nagy részét is, olvasztva. Szépen kidolgozom, a maradék vajat ilyenkor gyúrom bele,  majd félreteszem és duplájára kelesztem. A tésztát ezután hat egyenlő darabra vágom, majd kicsit elnyújtom és elnyújtva még adok a kuszmáknak fél óra pihenőt. Amikor ez is eltelt, vékonyra, hosszúra nyújtom őket, U alakot formázok, a végeket összesodrom és a sodort csatlakozást visszahajtva kialakítom a perecformát. A perecek megint lefedve pihennek addig, míg a fürdővíz is elkészül.

Ehhez felteszem a vizet forrni, hozzáadom a szódabikarbónát és egy pici cukrot, majd a gyöngyöző vízben egyenként megmártom a pereceket, mindkét oldalt kb. 15-20 másodpercig tartva a lúgos vízben. Ha kész, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, megszórom sóval, vagy ha úgy adódna, mint ma, hogy nincs szép nagyszemű só itthon, akkor például szezámmaggal,  majd 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm. Klassz foszlós lett, meg is van, miből csomagolok holnap szendvicset. Ja, és szokás szerint nevetségesen olcsó is, egy perec kb. ötven forint (se).

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!