Bár az évnek bármely szakában ehetnénk, a legtöbbször inkább csak farsang környékén áll neki az ember (én) fánkot sütni. Két okból spórolom ezt a finomságot különleges alkalmakra. Az egyik az, hogy nem szeretek olajban sütni, mert büdös lesz tőle és mindig macera, ha felelősen szeretnék vele bánni utána. A másik meg, hogy néhány darab miatt nem érdemes nekilátni, egy rendes adagból viszont az van, hogy a többiek esznek belőle 1-2 darabot, a többire meg maradok én. 

És itt jön képbe a farsang, aminek alkalmából szombaton átjött hozzánk lányom néhány sulis barátnője, így pedig már volt értelme megcsinálni egy rendes, ha nem is óriási adagot.

Ti szerettétek az iskolai, óvodai farsangolást? Én gyerekként és szülőként is igen: eszembe is jut két tök jó jelmez, az egyiket még nekem csinálta az apukám, a másikat meg én fabrikáltam a lányomnak. Nem tudom, iszik-e még valaki Plussz pezsgőtablettát, egy időben nálunk sokszor volt otthon. Szerettem meginni, de még jobb volt (igen, ez bizarr, mert a nyelved sárga lett tőle és szétcsípte a nyáltól is beinduló pezsgés) elnyalogatni, vagy az apró buborékokat szóró italt az arcomhoz tartani. Na, lényeg, hogy apukám jóvoltából egyszer pluszos doboznak öltözhettem farsangon: egy teljesen élethű, feliratokkal díszített, felmatricázott papírhengerben sétálhattam körbe a jelmezes vonuláson. Erről sajnos nem készült felvétel, de itt legalább meg tudjátok nézni, mi az a szükséges plussz!

Ami meg a lányom jelmezét illeti, még oviban volt egyszer, hogy egyik délután hosszú, fekete és ettől kicsit boszorkányos kinézetű szoknyám kapcsán a farsangról kezdtünk beszélgetni és megkérdeztem, hogy mi szeretne lenni legközelebb. Kicsit váratlanul ért, hogy ecset, de azért megcsináltam, és szerintem elég menő lett. Bár engedte volna, nem teszek ide képet, viszont aki épp jelmezötlet szűkében van, annak szívesen elmondom, hogy is nézett ki a dolog. 

És akkor a fánk. 

Nagyon szeretem a hagyományos szalagos fánkot, a másik kedvencem pedig a csörögéhez hasonló formájú kleinur, ami izlandi és amivel akkor találkoztam, amikor bő négy éve csináltam a nyár és vébéváró főzőcske sorozatot. Ennek az izlandi finomságnak a kardamomtól lesz különleges íze és nagyon tetszik benne az is, hogy joghurtot esznek hozzá. Viszont a tésztája elég nehéz és nem voltam benne biztos, hogy osztatlan sikert aratna a vendégeink körében, így született meg a tésztájában szalagos, ugyanakkor kardamomos és reszelt narancshéjas minifánk, amit fahéjas cukorral szórva és joghurttal mártva a legjobb fogyasztani. 

Hozzávalók darabhoz

fél kiló liszt

egy fél élesztő

egy tojás

három evőkanál cukor

két mokkáskanál kardamom

5 deka vaj

3 deci tej

2 ek vodka (lehet épp rum is, azért kell bele, hogy ne szívja meg magát annyira olajjal a cucc)

1 narancs reszelt héja

a szóráshoz fahéj és porcukor

mellé mézes joghurt

Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatom. Egy edényben összekeverem a lisztet, a narancshéjat és a kardamomot, majd hozzáadom a tojást, a tejet és a vodkát, ezután az élesztős tejet és nagyon alaposan kidolgozom fakanállal, addig, míg el is válik az edény falától. Lesz vele meló.

Kiveszem az edényből és csak ekkor dolgozom bele a puha vajat. Szuper ruganyos, puha tészta lesz belőle. Félreteszem és körülbelül háromnegyed óráig kelesztem. Ha megkelt (nagyon szépen feljön és olyan puha lesz, mint egy felhő) nagyjából centi vastagra nyújtom és apró szaggatóval (jelen esetben feles pohár) kis karikákat szaggatok belőle, a tetejükbe ujjammal nyomok egy kis mélyedést. Ezután konyharuhával lefedem őket és felteszem melegedni az olajat. Ha az olaj kellően meleg, de nem forró (nem szabad tűzforróra csinálni, mert a fánk hamar megég és a belseje nyers maradhat, én a hatos és hetes fokozat közt váltogattam) mélyedéssel lefelé beleteszek néhány fánkot. 1-2 perc fedő alatti pirulás után megfordítom és készre sütöm őket, majd szűrőben csepegtetek. (Ez utóbbi szerintem önmagában lájfhekk, lehet, hogy sokan csinálják így, de nekem nagyon nagy fordulat volt, amikor valakinél láttam, hogy nem szalvétára meg papírtörlőbe csepegtet, hanem szűrőben.)

A kész fánkokat fahéjas porcukorral szórom meg és mindenkit arra bíztatok, hogy tunkolja bele a mézes joghurtba is. 

Filléres: darabárat nem számoltam, de az egészre nem költöttem 600 forintnál többet joghurtostul, vodkástul, narancshéjastul. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!