Az almakompót csodálatos dolog, mert pillanatok alatt elkészül és utána sokféleképpen élvezhető. Lehet simán desszert - és még azt is mondhatjuk, hogy abból diétás -  jó húsok vagy egytálételek mellé, beválik rizskoch vagy császármorzsa kísérőjeként, vagy akár fahéjas palacsintába töltve, enném úgy, hogy egy harapás túrós táska és egy szelet almakompót...de még a sajtos kenyeremhez is. 

Amúgy nem tudom, nektek mi a tapasztalatotok, de én a boltokban egyre ritkábban látok olyat, hogy golden alma, vagy starking, meg sima nyári alma vagy ilyesmi, helyettük egészen izgalmas, a songoku pizzát idéző elnevezések vannak, mint például ezé a lidliből származó adagé: jonagored. Ez valami olyan csúcstermék, ami egyesíti a jonathán, a golden és az idared előnyeit, ugye? Vagy nem? Ti mit tudtok erről? Nekem amúgy így is jó, mert megvettem és nagyon finom lett tőle a kompót, amúgy meg ki lehet menni a piacra is, csak feltűnt, és egyrészt furcsállom, hogy akkor már miért nem adnak neki egy rendes nevet, illetve eszembe jutott a Szutyejev féle Vidám mesékből a Micsoda madár ez című opusz. Biztos ismeritek, kicsi fehér (meg sárga és kék) mesekönyv, az elején cicákkal, pipivel és récével.  Az egész könyv tök jó, még akkor is, ha sokszor didaktikus, és az is nagyon klassz benne, hogy a ma élő összes korosztály ismeri itthon: én például a saját ovis koromból éppúgy emlékszem rá, mint a lányoméból. Az egyik kedvenc mesém belőle ez a madaras, amit itt meg is tudtok hallgatni:

de össze is foglalom: van egy liba, aki kissé buta, nagyon irigy, mindenkire fúj és folyton a másét akarja, jártában-keltében mindig megtetszik neki a másé. Irigyli a hattyú nyakát meg a pelikán csőrét, rádumálja őket, hogy cseréljenek, a gémmel a lábát barterezi és a végén egy tök életképtelen valami lesz belőle, ami már nem hasonlít se erre, se arra, de a legkevésbé magára. Mintha egy plasztikafüggőről olvasna az ember. Amikor egyszer majdnem elkapja a róka, mert ezzel az idomtalan testtel nem tud elmenekülni, a libacimborák megmentik és ő felismeri, hogy nem kell mindig a máséra vágyni. Nagyon tanulságos történet, azt hiszem, itt az ideje, hogy én is kikövessem Jlot és a többi idolomat az instán.

És akkor az almakompót.

Hozzávaló egy nekibuzduláshoz:

egy kiló alma

4 evőkanál cukor

2 rúd fahéj

néhány szem szegfűszeg

10 deka mazsola (opcionális)

egy fél citrom leve (opcionális, én pl. azt hittem, van itthon, de nem, belefacsartam egy narancsot helyette)

Elkészítése:

Az almát meghámozom és hasábokra vágom (nyolc cikkre vágtam egy almát). Egy lábosba teszem, ráöntök annyi vizet, amennyi ellepi, hozzáadom az összes többi hozzávalót és elkezdem főzni. Én közepes lángon csak addig melegítettem, míg egyszer felforrt, akkor félrehúztam és hagytam a saját levében kíhülni. Az állaga így még abszolút harapós, de már puha, a színe opálos. A mazsola nekem nagyon tetszik benne, de amúgy a szemek leülnek a kompót aljára, szóval simán lehet úgy szedni, hogy a mazsolaelleneseknek is jó legyen. 

Egy kompótos tálkányi adag körülbelül 150 forint lehet, szerintem nagyon megéri.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!