Ciki vagy sem, kifejezetten szeretettel gondolok vissza a menzás kosztra. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnék megkülönböztetni egy friss tésztából, friss paradicsommal készült olaszos finomságot az ovis milánóitól, vagy mindegy lenne nekem, hogy a kenyeremen light margarin van-e vagy vaj, inkább azt, hogy vannak ízek, amik inkább az ovis és iskolai kosztból rémlenek, mert nálunk nem nagyon szerepeltek a menün. A vadas mártás pont ilyen: egy gyerekkori íz, ami nem az otthonhoz kapcsolódik, de ugyanúgy kellemes emlékeket ébreszt. 

A vadas édes-savanykás íze nem csak nekem kedves. Lányom is kérte annó, hogy csináljak, de az enyém csak hitvány utánzat lett - legalábbis nem az oviban kapott ízt hozta. Jó ideig nem is főztem, csak az egy időben nagyon divatos mézes-mustáros csirke idézte fel újra ezt az ízemléket. Hogy az oviban hogy csinálták, azt bevallom ma se tudom, de némi átalakítással és finomhangolással mára legalább van egy olyan vadasreceptem, amit megesznek az itthoniak. Úgyhogy örülök.

Meg azért is, mert olyan mákom van ezekkel a zenei betétekkel néha. Hát nem kiderült, hogy Vadas Zsuzsának pont van egy Jó volna még iskolába járni című száma, ami tökéletesen passzol ide? Jó, a kellemes dal előadója nem az iskolai kosztra, hanem az első szerelemre réved vissza: “Az osztályfőnök fia volt az első esetem, de a papájának nem tetszett a magaviseletem.”, de nekem így is tetszik.

Csakúgy, mint a vadasom. 

Az elején azt írtam, hogy szentségtörő vadas és az is, mert nemhogy nem vad, de nem is marha-, még csak nem is sertés-, hanem csirkehúsból készül, ráadásul mellből  - ez így már minősített eset, tudom jól.  De mit csináljak, ha nagyon finom így, hamarabb elkészül és azoknak, akikre főzök, valami ilyesmi ugrik be a vadas szóra? 

Hozzávalók két főre: 

egy kis csirkemell

3 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

kis darab zeller (egy gumó negyede)

egy kis fej hagyma

olaj

2 evőkanál mustár

2 evőkanál méz

3 evőkanál olaj

egy kis doboz tejföl

babérlevél

só

bors

egy fél citrom leve

Soknak tűnhet a fenti mennyiség, de az a célom, hogy rengeteg szaft legyen, mert az jó.

Az egész azzal kezdődik, hogy a vadas előtti este a vékony szeletekre vágott csirkemellet olajból, sóból, egy evőkanál mustárból és egy evőkanál mézből álló pácba teszem és elpakolom a hűtőbe.

Aznap, amikor vadast tervezek, a zöldségeket és a hagymát megtisztítom, apró kockákra vágom, kicsit sózom és borsozom, egy tepsiben szétterítem, majd rájuk fektetem a csirkemell szeleteket és az egészet 180 fokon körülbelül 25 percig sütöm. Ettől telt ízű és édesebb lesz a zöldség és a hús is megpirul kicsit. Ezután a húsokat félreteszem, a zöldséget pedig egy lábasba pakolom, majd felöntöm annyi vízzel vagy alaplével, hogy jól ellepje őket. Dobok hozzájuk két babérlevelet, sózom az egészet és a zöldségeket teljesen puhára főzöm. Ha ez kész, a babérlevelet kikapom, a levest lepürésítem, majd hozzáadom a tejfölt, a mézet, a mustárt és a citromlevet és ezekkel beállítom az ízét. Ha ez is megvan, visszapakolom a húsokat is és velük együtt főzöm még körülbelül 10-15 percig az egészet. A végeredmény egy édeskés-savanykás krémes szósz, ami a csirkével kifejezetten könnyed, szerintem tökéletes szombati ebéd. 

Zsemlegombócot csináltam hozzá, hogy mégis legyen kicsit vadasosabb, de jó lenne tésztával, tarhonyával, nokedlivel, gnocchival, de még dödöllével is. 

Egy adag ára körülbelül 600 forint.