A lasagnét nem kell reklámot csinálni: tésztaőrültek és húsimádók egyaránt szeretik mindenféle hátszél nélkül is, ha pedig lasagnéről van szó (hiába utal a név inkább a tészta formájára), a legtöbben a bolognai raguval készült változatra gondolnak. Ennek egy verzióját el készítettem én is. De nyugodtan lehet variálni; ebben az ételben éppen az a jó, hogy számtalan megközelítése lehet és csak igen komoly mesterkedésekkel lehet elrontani a végeredményt. Max a fotókat.

Ha már változatok, és ha már magam is friss tésztából készítem, engedjétek meg nekem, hogy felhívjam a figyelmeteket az interneten jelenleg fellelhető legklasszabb tartalomra. A Pasta Grannies, vagyis Tészta Nagyik elnevezésű youtube csatornáról van szó, ami annyira tartalmas, kedves és menő, hogy bármikor helyrebillenti az ezekben a hetekben egyre gyakrabban megboruló lelki egyensúlyomat. A videósorozatot egy Vicky Bennison nevű blogger-szakácskönyvszerző csinálja, és a lényeg, hogy keresztbe kasul járva az Olaszországot, videókat vesz fel olasz nagymamákkal, akik megmutatják neki, hogy kell csinálni konyhájuk legfinomabb tésztaételeit. Ha lehetne három kívánságom, vagy legalább egy maradna azon kívül, hogy hosszú, boldog életet, a második az lenne, hogy hadd legyen ez a foglalkozásom.

A sorozat egyik részét, amiben épp lasagne készül, be is teszem ide. Elsősorban témája miatt választottam (mert amúgy telis-tele az oldal jobbnál jobb receptekkel, bármit ideilleszthettem volna), másodsorban meg azért, mert a hölgy, akik készíti, egyszerűen lenyűgöző. A 91 éves Maria nemcsak magára süt-főz, de boltot vezet és delikátjában naponta készít friss ételt a kuncsaftjainak is. (Az olaszoknál ilyen melegkonyhás delikát-szerűséget én is láttam, az italok és szendvicsek mellett van 2-3-4 féle főétel, amit nem túl nagy adagban helyben főznek és ebédidőben pikkpakk el is fogy. Olyasmi, mint a Gustoban szokott lenni.)

Szóval Maria az itt bemutatott lasagnétt, aminek a tésztájában spenót is van, 91 évesen is maga gyúrja, főzi és süti, és engem ez egyszerre lenyűgöz, feldob, megnyugtat és ámulattal tölt el. 

És akkor elmondom azt is, én hogy csinálom a lasagnétt, amiről nem állítom, hogy a világ legbármibbje, viszont nagyon-nagyon finom! Az alaprecepthez képest eltér pár helyen, az egyik, hogy besamelt nem teszek bele, mert nem szeretem, a tejes, krémes íz viszont belekerül némi tejszín segítségével. A másik, hogy a szószt nem főzöm hosszú ideig, ellenben magát a lasagnét lassan sütöm. A harmadik változás sajtügyi: csak a tetejére teszek és csak mozzarellát. Ja, és van benne egy pici kolbász is. Nyugi, ettől kicsit sem lesz magyaros, viszont még teltebb, testesebb lesz az íze. 

Ami az adagot illeti, ebből két arató kényelmesen jól tud lakni, úgy megtölti a flódnis kistepsit, szépen le is csurgott az oldalán.

Hozzávalók a tésztához: 

10 deka liszt

egy nagy tojás

mokkáskanál só

Hozzávalók a raguhoz:

20 deka darált hús

egy szál répa

egy pici zellergumó (nem különösebben szeretem a szárzellert)

5 deka kolbász

1 doboz passata

1 doboz tejszín

3 evőkanál olívaolaj

só

bors

oregánó

szerecsendió

bazsalikom

mozzarella 

Mielőtt a tésztának nekifogsz (nem nagy dolog, csak nem akarom, hogy ez vegye el a kedved): szerintem simán vehetsz kész tésztát is ám! Van száraz verzió, azt egy kicsit elő kell főzni, és néha lehet nagyobb boltokban kapni "frisset", és tök jó lesz a lasagne úgy is. Csak ha már itthon vagyok és amúgy meg próbálok olcsóbban főzni, akkor miért ne csinálnám meg én a tésztát is?

A tésztát összegyúrom (összekeverem a lisztet és a sót, kupacot csinálok és a közepére ütöm a tojást, majd gyúrni kezdek), aztán négy egyforma részre vágom és addig küzdök, míg négy papírvékony (tényleg) tésztalapom lesz belőle. Először úgy fog tűnni, hogy nem lesz akkora, de kis kitartás és lesz! Én úgy csinálom, hogy a gombócot először a kezemmel négyszögletesre igazítom és csak utána kezdem el nyújtani. Amikor úgy érzem, hogy már lehetetlen a sodrófával tovább lapogatni, akkor kézzel óvatosan meghúzom kicsit és után megint jöhet a sodrófa. A kész lapot bemérem a tepsibe, ha itt-ott kisebb vagy nagyobb, akkor vágok belőle, hozzátoldok és megint nyújtok.

A raguhoz olajon megpirítom a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadom az apró kockákra vágott zöldséget ( jobb lett volna lereszelni, de így is jó), a kolbászt és a darált húst. Megpirítom a keveréket, majd hozzáadom a paradicsompürét. Egyszer összeforralom, majd hozzáadom a tejszínt és sózom, borsozom, szerecsendiót, oregánót és bazsalikomot adok hozzá.

Elkezdem a rétegezést: alulra ragu kerül, majd tészta, ragu, tészta a végtelenségig. Maradjon egy kicsi ragu a tetejére is. Ha ez is megvan, mozzarella sajtot morzsolok a tetejére és a 150 fokos sütőben 1,5 órát sütöm. Ha kész, nem vágom fel azonnal, hanem türelemmel várok, hogy hűljön és összeálljon kissé.

Ja, és az ára. Azt nem állítom, hogy olcsó, mert a sok kis összetevőből azért elég jól kijön az ára. Ha viszont azt nézzük, hogy milyen lasagnét kapunk ugyanilyen áron, vagy ugyanilyen finomért mennyit kell fizetnünk, ha nem magunknak készítünk el, a végén mégis csak nekünk áll a zászló. 

Egy adag ára kb.850 forint.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!