asszonypajtás

vidám főzés, koszt, pénz

Tejszín nélkül is selymes raguleves

2021. január 17. 15:41 - BalázsBarbi

Citrom, kapor és tojássárgája

Ahhoz képest, hogy alapvetően milyen leveses vagyok, eddig viszonylag kevés ilyesmi került ki a blogra, így azt hiszem, ideje törlesztenem kicsit ebből az adósságból. Annál is inkább, mert a legjobban hidegben, sőt zimankóban, mondjuk egy kiadós kirándulásról vagy fárasztó munkanapról megtérve tud esni egy tartalmas, ízes és esetleg krémes finomság. 

 

10.jpg

 

Ebédre sokak kedvencét, ragulevest főztem az én verziómban. Ez is selymes, savanykás, telt és izgalmas, miközben nagyon könnyű elkészíteni és csak három apróságban más. Egyrészt gombát nem szoktam tenni bele, másrészt tárkony helyett kaporral készül, a harmadik pedig a tejmentesen étkezőknek jöhet jól: nem habarással vagy tejszínes sűrítéssel csinálom, hanem tojássárgája teszi kicsit testesebbé, úgy mint a görögök citromos-rizses levesét, az avgolemonót. 

Más. Nagyon szeretem a régi szakácskönyveket, mert sok dolgot elmondanak nemcsak arról, hogyan főztek, de arról is, hogyan éltek és hogyan gondolkodtak alapvető dolgokról régebben. Karácsonyra például megkaptam a férjemtől Vízvári Mariska színésznő szakácskönyvét - helyesebben egy utánnyomást, és nagyon jókat mosolyogtam rajta, az Asszonypajtás instán le is írtam, hogy miért. Nemrég pedig szembejött velem egy másik izgalmas munka is, ami egyből bevásárlólistám élére került és amiről nektek is elmondom, amit tudok. 

Az 1902-ből származó A Hét szakácskönyve című munkáról van szó, aminek előtörténete is nagyon izgalmas. Ignotus, aki hosszú évekig A Hét című folyóirat egyik fontos munkatársa is volt és legközismertebb álneve mellett Pató Pálként,Tar Lőrincként, Koraxként, Globetrotterként, Piktorként is írt, 1893-ban Emma aláírással és ”női szemmel” kezdett a kor társadalmi ügyeire, kultúrájára és minden izgalmas témára reflektálni a lapban. Emma asszony leveleit összegyűjtve ki is adták, Kardos Péter a gyűjteményhez írt előszavából pedig az is kiderül, miért is volt égető szüksége a lapnak erre a karakterre.

“Talán maga az ötlet sem Ignotustól származik, hanem A Hét főszerkesztőjétől és kiadójától, Kiss Józseftől, aki nagyon is tudta, hogy bármekkora legyen is a verselgető idealisták, hevülő diákok, minden új után kapó lelkes fiatalemberek száma, a lap egyetlen biztos, rendíthetetlen olvasóközönségre számíthat minden körülmények között: a hölgytársadalomra. Serdülő, szép káprázatok iránt fogékony fiatal lányoknak az apjuk fizet elő A Hétre, férjük mellett unatkozó, vágyakozó, ideges asszonyoknak maga a férj. Kell hát hogy legyen a lapnak olyan munkatársa, aki a törzsközönséget képviseli. “

Az olvasók imádták Emmát, azt pedig különösen, amikor 1901-ben felhívást kaptak, hogy küldjék be kedvenc neki receptjeiket. A lelkesedést jól mutatja, hogy a következő évben el is készült a beküldött recepteket gyűjtő szakácskönyv, amiben többek közt olyan ismert asszonyok, és urak láthatták viszont ételleírásaikat, mint Bródyné Fehér Judit, Fadrusz Jánosné Deréky Anna, Erdős Renée, Vészi Margit vagy épp Tömörkény István. Országomat ezért a könyvért, hát már az alcíme is milyen cuki: A Hét pályázatára beérkezett reczipékből!  Az antikvárium.hu-n az eredeti borítót is meg lehet nézni.

19200352.jpg

 

És akkor a leves. 

Hozzávalók két főre:

10 deka csirkemell (hús nélkül is épen ilyen finom egyébként)

2 evőkanál olaj

egy kis fej hagyma

egy-két (három) gerezd fokhagyma

egy szál répa

egy szál fehérrépa

negyed brokkoli rózsákra szedve, a rózsák keresztben elvágva

10 deka borsó (fagyasztott)

5-10 deka száraztészta (attól függ, mennyire szeretnéd tésztásra)

2 nagy tojás sárgája

egy citrom

kapor

bors

 

Az olajon megpirítom a nagyon apróra vágott hagymát és fokhagymát. Fontos, hogy jó apró legyen, az elején kis vizet is öntök hozzá, amit egyszer elfőzök, mintha pörköltszaftot szeretnék csinálni.  Erre jön a kis kockákra vágott csirkemell, majd a friss zöldségek. Kicsit pirítom őket, majd sózok és jöhet a borsó is. Ha minden átpirult, felöntöm alaplével, borsozom, reszelt citromhéjat és kaprot adok hozzá (ha lett volna itthon friss, naná, hogy azt raktam volna). Amint minden megpuhult, a két tojássárgából és a citrom levének feléből krémet készítek, majd ehhez teszek hozzá néhány kanállal a levesből, hogy felmelegítsem a keveréket, majd lassan, vékony sugárban a meleg, de nem forró, pláne nem lobogó levesbe keverem. A cél hasonló, mint a carbonara esetében: ne legyen rántotta. Ha ezzel is megvagyok, ellenőrzöm az ízét: jó, ha karakteresen kapros, savanykás, hiszen a tészta még csak most jön majd, azt ugyanis külön főzőm és csak tálalás előtt teszem bele, mert nem akarom, hogy elázzon, illetve újramelegítéskor szétfőjön. 

Lehetséges variációk:

Alap, hogy nagyjából bármilyen zöldséggel működik, tavasszal jöhet a karalábé és az újkrumpli is, tészta helyett rizs is mehet bele (ez van a görög levesben amúgy), de simán szaggatnék bele nokedlit is. Vega változatban is nyugodtan készítsétek el, halkan mondom, hogy a natúr csirkemell ízben úgysem sokat tesz hozzá, leginkább is azért van benne, hogy a férjem is megegye. És persze vegán is lehet, ha mondjuk kókuszkrémet tesztek hozzá. 

Ja, és az ára is jó, többek közt azért, mert nem kell beleborítani egy kétdecis főzőtejszínt. Egy adag, szokás szerint ráhagyással számítva kb. 350 forintra jön ki. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba! 



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asszonypajtas.blog.hu/api/trackback/id/tr5516393198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása