Sose voltam elkötelezett híve a szilveszteri bulizásnak, pedig próbáltam én mindent. Voltam házibuliban, ért a belvárosban összeverődött tömegben is az újév, sőt, egyszer még valami bulihajó-szerűségre is elvetődtem, de valahogy sose jött úgy ki, hogy pont a szilveszteri legyen az év bulija, ráadásul a pezsgőt se nagyon szeretem. Ha klassz szilvesztert kell mondanom, kapásból egy 6-7 évvel ezelőtti jut eszembe. Akkor testvéreimmel és mindannyiunk gyerekeivel vonultak el egy alsóörsi házba, rendes tél volt, hideg, lehetett társasozni, főzni, korizni a tó partja mentén, berúgni nem volt kötelező, aminek következtében testi, lelki és szellemi erőnk birtokában vágtunk bele az új évbe. Utóbbi nagyon jó értés tud lenni. 

Óriási partit idén még a legnagyobb bulirajongók se tartanak, ezért ma az otthoni, vagy barátokkal töltött, de itt is, ott is szűkebb körű és óvatosabb bulizáshoz hoztam egy jó kis sörkorcsolyát és egy szkeccset. Ciki nem ciki ugyanis: szerintem nemcsak a retró nassolnivalók a, pirosaranyas, gulyáskrémes, tojáskarikás és reszelt sajtos szendvicsek, házi pogik illenek nagyon jól a szilveszteri hangulathoz, de a különböző kabaréjelenetek is. Ilyenkor mindkettőt megkívánja az ember.

Nekem a Vonósnégyes című jelenet a favorit, pedig csak néhány év ismerem, méghozzá annak kapcsán, hogy 2016-os nyaralásunkon olvastuk családilag Szőke Szakáll (színész, komikus, szerző, az a barátságos arcú, szőke fickó, aki a Csablancában Carlt, a pincért játszotta) önéletrajzi könyvét. Nemcsak azért volt klassz, mert imádok felolvasni, hanem mert tényleg jó könyv, tele egy csomó izgalmas sztorival. Szőke Szakáll élete már magában is megér egy misét: a zsidó származású komikus nemcsak itthon volt sikeres, de Bécsben, majd Németországban és Amerikában is tisztességes karriert tudott csinálni: mókás arcát és a geget, amikor megrázta/megcibálta már elnézést, de: pofazacskóit mindenhol imádták. A Vonósnégyes pedig az egyik leghíresebb jelent az általa komponáltak közül. 

A sztori lényege, hogy a selyemboltos estélyt szervez, spórolási céllal viszont nem vacsorát ad a vendégeknek, hanem alkalmazottaiból, innen-onnan szalajtott emberekből verbuvált vonósnégyessel adat előkelősködő minikoncertet. Vagyis csak adatna, hogy ha a zenekar tagjairól szép sorban ki nem derülne, hogy egyik se tud zenélni. A helyzet egyre forróbb, mind a négy "zenész" igyekszik a legmegfelelőbb kifogást találni, hogy kimenthesse magát, természetesen egyre nagyobb a kavarodás, mindezt pedig Kern, Gálvölgyi, Szombathy és Székhelyi (főleg Kern) teszik szerintem nagyon-nagyon viccessé ebben a nyolcvanas évekből származó változatban. BÚÉK!

És akkor a sörkocsolya:egyszerű és gyors kolbászos pogi (amihez annó Limara sajtos pogiját vettem alapul), amire szemtelenül jól csúszik bármiféle itóka, viszont kellően tartalmas ahhoz, hogy elejét vegye a teljes elázásnak.  

Kolbászos pogácsa

Hozzávalók egy szolid, párosban szilveszterezős adaghoz:

30 deka liszt

10 deka szobahőmérsékletű vaj

negyed tasak instant élesztő (vagy sima, de akkor egy pici tej a felfuttatáshoz és egy kanállal kevesebb tejföl)

2 evőkanál tejföl

5-6 deka kolbász (kb. fél rövid szál) apróra vágva 

15 deka reszelt sajt 

egy tojás (+1 a kenéshez)

egy teáskanál só 

Elkészítése:

A reszelt sajt harmadát félreteszem a szóráshoz, a lisztet a sóval és az élesztővel alaposan összekeverem, majd hozzáadom a vajat, a tojást, a tejfölt, illetve az egészen apróra vágott kolbászt és a reszelt sajt nem félretett részét. Sűrű, zsíros, közepesen kemény tésztát (masszát) kapok. Ha túl száraznak érzem, plusz tejfölt teszek még bele, ha túl lágy lenne, bőven lisztezett deszkán átgyúrom, és ott felvesz annyit, amennyit kell.

A kész tésztát néhány órára, vagy akár egy egész napra is a hűtőbe teszem. Másnap előveszem, kb. centi vastagra nyújtom és pici szaggatóval vagy felespohárral apró pogikat szaggatok belőle. A tetejüket lekenem tojással és a félretett sajttal megszórom. Ebben az állapotában egy fél óráig még hagyom éledezni, majd 220 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm, de persze nézem is közben, nehogy megégjen.

A végeredmény kellemesen sós-kolbászos-sajtos, már-már rakott krumpli ízű pogi. 

Egy ekkora adag költsége kb. 800 forint. 

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!