Nincs teljes egyetértés abban, milyen módszerekkel jó sűríteni a leveseket, főzelékeket. Nekem igazából semmi kifogásom egyik ellen sem, de talán a habarást alkalmazom a legtöbbször: krumplifőzelékbe, bablevesbe, zöldbabfőzelékbe biztosan azt rakok. De még jobb, ha valami olyanból készül az étel, amibe nem kell se habarás, se rántás, se semmi ilyesmi.

A sárgaborsó pont ilyen: akár krémleves, akár főzelék készül belőle, nincs szükség semmi extrára, hogy az igényeinknek megfelelő állagot alakítsuk ki. Ma épp sárgaborsó krémleves lett ebből a szuper tápláló, extra olcsó és (milyen túlzó jelző van még:) mega finom hüvelyesből, de a recept tulajdonképpen kettő az egyben, mert egy bizonyos ponton főzelékkel lehet kiszállni belőle. 

Ha már kettő az egyben. Ma már hozzá vagyunk szokva azokhoz a termékekhez, amik azt ígérik, hogy egy füst alatt kettő, de akár három szolgáltatást is nyújtanak nekünk: a porkávéhoz eleve hozzáadják a tejport és a cukrot, a bútorápoló a port is taszítja, stb. Ennek a műfajnak ma is a szépségipar a koronázatlan királya és az első ilyennel is egy sampon kapcsán találkoztam(tunk). Emlékeztek a Wash&Go samponra? Ahogy nézem, most is lehet kapni, de korántsem olyan népszerű, mint kb. 25 évvel ezelőtt, amikor rigmust is faragtak róla: “Hull a hajam, mint a hó, Vidal Sassoon Wash&Go.”, vagy amikor a Rapülők együttes utalt rá “Bemosom a hajam, kimosom a hasam ééés, már indulok is. “

A sampon amúgy csak azért érdekes, mert eszembe jutott, hogy bár olyan áttörésként tálalták, mintha a feltalálták volna a vízmentes fürdést, hogy ugye “csak megmosom a hajam és már indulok is”, én tökre nem értettem, mi ebben a nagy megfejtés. Miért, egyébként még mi a szöszt kellene csinálni a hajammal azon kívül, hogy megmosom? És egyáltalán mi a lófütty az a balzsam? Persze később kiderült számomra is, hogy mi az és mire jó, de szerintem vicces, hogy előbb ismertem(tük) meg egy probléma megoldását, mint magát a problémát. 

A leves-főzelék kombóra visszatérve: tápláló (sok fehérje és lassan felszívódó szénhidrát van benne) alapanyagból olcsón kijön és nagyon finom, tipikusan olyan dolog, amire a menzáról rosszul emlékszünk. Ez nem az a hullaszínű, betonkemény massza, hanem egy édeskés, krémes napsárga finomság.

Hozzávalók két főre:

25 deka száraz sárgaborsó

1 evőkanál vaj

1 kis fej hagyma

szeletke füstölt hús, vagy szalonnadarab (résen voltam és a kolozsvári bőrkéjét megtartottam, amúgy meg elhagyható, és még úgy is finom)

1 babérlevél

kis szál rozmaring (elhagyható)

1 teáskanál só

nem vegáknak kb. 10 deka szárazkolbász, feltétnek. 

Elkészítése: 

A borsót beáztatjuk. Ezt megtehetjük előző nap is, de reggeltől délelőttig is bőven puhul annyit, hogy jó legyen.

Ha itt az ideje a főzésnek, leöntjük az áztatóvizet, a borsót betöltjük egy lábosba és annyi vízzel, ami bőven ellepi,  na meg a babérlevéllel, a rozmaringgal, egy jó nagy teáskanál sóval, egy apró egészben hagyott (vagy egy nagyobb fél) hagymával, és a szalonnadarabbal feltesszük főni. Körülbelül fél óra alatt puha, sőt az is lehet, hogy kezd szétesni.  Na ekkor jön a döntési helyzet. Ha krémlevest szeretnénk, most húzzuk félre a tűzről, kapjuk ki a babért, a hagymát és rozmaringleveleket, ha már most nagyon sűrű lenne, kis vízzel lazíthatjuk, majd botmixerrel pürésítsük le, adjunk hozzá egy evőkanál vajat és kész is.

Ha főzeléket szeretnénk, akkor adjuk hozzá a vajat és főzzük addig, míg a keményítő és egyes széteső szemek kellemesen besűrítik a főzeléket. Vegyük ki a hagymát, a babért és a rozmaringot és kész is.

Akár így, akár úgy készítettük, ehetjük magában, vagy akár egy szelet fokhagymás pirítóssal. Vagy, mit ahogy én, karikára vágott kolbászt piríthatunk rá. 

Egy adag ára simán 250 forint alatt van. Ha húsféle se került bele, még annyi se.

Ha szereted a blogot, kövess az asszonypajtás instán és facebookon is és gyere főzni az asszonypajtás receptklubba!